Szeretet Leányai Társulata

Vincés nővérek, Irgalmas nővérek, Charité de Jésus crucifie nous presse, diritto pontificio donna società di vita apostolica

Introduzione

Rendtörténet

De Paul Szent Vince (1581-1660) a szegény paraszti családból származó tehetséges és ambiciózus fiatal pap, Párizsba ment, hogy ott megélhetést kovácsoljon magának. 1617-ben plébános lett Châtillon les Dombes-ban, ahol egy nyomorgó, beteg családdal való találkozása nyitotta fel szemét és szívét a nép könyörtelen szegénységére és lelki elhagyatottságára. Ez a találkozás késztette arra, hogy mozgósítsa a helyi középosztályok hölgyeit. Megalapította a »Szeretet Egyesületeket« azzal a céllal, hogy megszervezze az anyagi támogatást és a lelki gondozást, és hogy mindennap menjenek a szegényekhez…
De Marillac Szent Lujza (1591-1660) az előkelő származású, aggályoskodó hölgy, aki gyenge egészsége miatt nem lehetett kapucinus apáca. A kor szokásai szerint férjhez adták, de Isten hívása szünet nélkül lüktetett szívében. Mély kétségek gyötörték, míg 1623 pünkösdjén megvilágosodást nyert, hogy hamarosan eljön az idő, amikor fogadalommal adhatja magát Istennek, közösségben fog élni, és a körülötte lévőknek szolgálhat majd. Mindig érzékeny volt környezete nehézségeire, már De Paul Vincével való találkozása előtt is látogatott meg szegény embereket. A szíve már nyitva és teljes hitével, a legnagyobb alázattal figyelmes a szükségekre, amikor De Paul Vince kérésére meglátogatja az első Szeretet Egyesületeket.
Szent Vince és Szent Lujza megértette, hogy a szegények közvetlen szolgálata valóban nem könnyű a nemesi és középosztálybeli hölgyek számára. Nehéz átlépni a társadalmi osztályok akadályát: viskóikban meglátogatni olyan személyeket, akiknek megjelenése modortalan, nekik ételt vinni, ruhákat, figyelmet és vigasztalást osztani jó ruhákba öltözötten - óriási kihívás! Igazi feszültség van a szolgálat ideálja és a társadalmi nyomás között. A hölgyek családi köre nem mindig kedveli az ilyen munkákat.
A Suresnes-i Naseau Margit (1594-1633) a legelső nővér, az egyszerű falusi leány, aki pásztorkodás közben tanult meg írni-olvasni, az arra járó művelt személyeket megszólítva. 1630-ban csatlakozott Szent Vincéhez és Szent Lujzához Párizsban, és felajánlotta nekik segítségét a Szeretet Egyesület hölgyeinél. Nem volt más szándéka, mint Istent szolgálni és neki jutott az az öröm, hogy mutassa az utat a többi nővérnek, holott nem volt más tanítómestere, mint Isten.
E három történet, három hivatás találkozása a szegény emberek szolgálatáért valamint a Szeretet Egyesületek nehézségei nyitják meg végül az utat egy új alkotásra: a Szeretet Leányai Társulatának 1633. november 29-i megszületésére.

Karizma, lelkiség

De Paul Szent Vince létrehozva az első klauzúra nélküli női közösséget, így határozta meg a Szeretet Leányai – vagy közismert nevükön – Irgalmas Nővérek élethivatását: „Szeressék és kövessék Urunkat, Jézus Krisztust, a szeretet forrását és példaképét, és szolgáljanak Neki testileg és lelkileg a szegények személyében: legyenek azok akár betegek, akár gyermekek, akár foglyok vagy olyanok, akik szégyellik megvallani szegénységüket.”
Különböztek a kor más vallásos társaságaitól, mert nekik a szegény emberekkel az otthonaikban kellett találkozniuk. Szent Vince szerint „az ő kolostoruk a betegek házai, cellájuk bérelt szoba, kápolnájuk a plébániatemplom, zárdafolyosójuk a város utcái, klauzúrájuk az engedelmesség, rácsozatuk az Istenfélelem, fátyoluk a szent szerénység…; a szüntelen isteni Gondviselésbe vetett bizalom által, önmaguk teljes odaadásával még erényesebbnek kell lenniük, mintha szerzetesrendben lennének…”
Jelmondatunk: CARITAS CHRISTI URGET NOS! A MEGFESZÍTETT KRSIZTUS SZERETETE SÜRGET MINKET! – A megfeszített szót Szent Lujza tette hozzá; levelei végén visszatérő kifejezés és az 1643-as évtől, mint a Társulat hagyományos pecsétje szerepel a levélzáró pecsétviaszon. Kifejezi azt a szeretetet, amellyel Krisztus Urunk a kereszt gyalázatát vállalta, amellyel minket szeret, és azt amivel nekünk is szeretnünk kell Istent és felebarátainkat.

Szolgálatok

A Szeretet Leányai jelen vannak mind az öt kontinensen, a szociális prioritást élvező helyeken élnek és szolgálnak: hajléktalanok és idősek között, az oktatásban és a fiatalok pasztorációjában, az egészségházakban, a gyerekeknél, a nők előrehaladásának szolgálatában, a függőségben lévő személyeknél, a pasztorációban, a raboknál, az elvándorlók között, a fogyatékos személyek mellett.
Nemzetközi elérhetőség: www.filles-de-la-charite.org

Magyarországon jelenleg egyetlen helyen működünk, az egykori tartományi házunkban, ahol a Szent Lujza Szeretetotthonban idős, beteg nővéreinket, más közösségből való nővéreket és hölgyeket gondozzuk. A Veszprémi Főegyházmegye területén, Tapolcán 1993 óta működik az általunk fenntartott Szent Erzsébet Óvoda. A magyar nővérközösség a Graz-Közép-Európa Tartományhoz tartozik, amelyben 2011-ben egyesült a magyar, az osztrák és a román tartomány, és ehhez csatlakozott 2023-ban a kölni tartomány. Magyar nyelvű szolgálatot végeznek még nővéreink Nagyváradon a katolikus iskolában és óvodában.
Elérhetőség: www.bhsgraz.at