Plébániák
Egy egyházmegye Isten helyi közössége, egyháza, amely a püspök vezetése alatt él. Mindazonáltal több tízezer, sőt százezer ember nehezen tudja megélni a valós közösséget a hétköznapokban. Ráadásul az egyházmegyék sokszor országrésznyi, a polgári közigazgatás megyéinél is nagyobb egységeket képeznek. A hívő személyek, családok mindennapi valósága a legkisebb helyi szinten, a falu, a város, a városrész közösségében válik kézzelfoghatóvá. Az egyházi élet ezen legkisebb egységét nevezzük plébániának (a latin plebs szó azt jelenti: ’nép’).
Intézményes szempontból a plébánia az egyházmegyének olyan állandó jelleggel létrehozott, „formába öntött” egysége, amelynek élére egy felszentelt papot neveznek ki plébánosnak. A püspök megbízásából ő látja el a lelkipásztori szolgálatot, és gondoskodik mindazon ügyekről, amelyek a közösségre tartoznak.
Az emberek – hívők, nem hívők egyaránt – először a plébániával találkoznak: a helyi templommal, a plébániaépülettel, az ott összegyűlő közösséggel, a plébánia területén megszervezett hitoktatással, a helyi közösség egyházi programjaival. Itt kezd el bontakozni-növekedni az egyén hite is. „Ez az a hely, ahol minden hívő összegyűlhet az Eucharisztia vasárnapi megünneplésére. A plébánia vezeti be a keresztényeket a liturgikus élet rendes menetébe és gyűjti össze őket az ünneplésre; tanítja Krisztus üdvözítő tanítását; testvéri jócselekedetekben gyakorolja az Úr szeretetét” (KEK 2179).
Joggal mondja Aranyszájú Szent János: „Imádkozni otthon is tudsz; de úgy imádkozni, mint a templomban, nem tudsz [...]. Itt valami több van jelen, nevezetesen az összhang és az egyetértés, a szeretet köteléke, a papok könyörgései.”