Honnan kapunk választ?
Minden ember más úton-módon válaszolja meg azokat a nagy kérdéseket, amelyekkel az élete során szembesül. Van, aki menekül előlük. Van, aki tagadja őket. Van, aki kívül, az őt körülvevő világban, más a saját emberségében-lelkében kutatja a megoldást arra a talányra, amit ő maga jelent.
Honnan kapunk választ?
Ez az emberi sokféleség megmutatkozik abban is, ahogyan a választ keressük a végső kérdésre: élet és halál, Isten és ember titkára.
Van, aki a világ rendjét, szépségét, törvényeit látva jut el a nagy Törvényadó, a Tervező, a Teremtő gondolatáig. Az ilyen ember a természetben, a fizika törvényeiben, vagy éppenséggel a csillagok rendjében sejti meg a választ.
Van, aki az emberi lélekben, annak törekvéseiben, elszánásaiban, mélységeiben véli megtalálni azt, amit keres. Aki így gondolkodik, azt a művészet, a zene, az irodalom, vagy éppen a lélek-tudományok segítik hozzá a válaszhoz. Előtte a szépség, a gondolat, az értelem tárja fel a tökéletes Szépség és Ragyogás arcát.
Mások a jó gondolatában, az erkölcsiségben, az akarat és szabadság nagy kérdésében sejtik meg a végső Szabadságot, a legteljesebb Jót.
A hívő ember – túl ezeken a „természetes utakon” – egészen sajátos módon is választ kaphat kérdéseire. A Szentírást olvasva megérzi, megérti, hogy Isten személyesen szól hozzá. Mások tapasztalata Istenről, a hitről őt is megerősítik. Szemközt a halállal és a szenvedéssel meghallja az élő és életadó Isten titkának szavát.