Az ember kudarca a bűn. Még akkor is, ha a közhangulat ma mást mutat: a különböző információs csatornák igyekeznek úgy tenni, mintha bűn nem létezne. Mindannyiunk életének közös jellemzője, hogy rossz döntéseink – amelyek egy része már a megszületése pillanatában rossz, más részéről később derül ki ugyanez – képesek összezilálni az életünket.
Ezért fontos, hogy okosan éljünk, ebben segítenek Isten törvényei, és ha újra és újra hibázunk is, a bűnbocsánat szentsége, a gyónás feloldoz és újra Isten közelébe emel bennünket.
A bűnbocsánat szentsége
Krisztus azoknak a megkeresztelteknek alapította ezt a szentséget, akik a bűnnel eltávolodtak Istentől. Húsvétvasárnap este megjelent az apostolainak, és ezt mondta nekik: „…Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22-23).
Az ember kudarca a bűn. Még akkor is, ha a közhangulat ma mást mutat: a különböző információs csatornák igyekeznek úgy tenni, mintha bűn nem létezne. Mindannyiunk életének közös jellemzője, hogy rossz döntéseink – amelyek egy része már a megszületése pillanatában rossz, más részéről később derül ki ugyanez – képesek összezilálni az életünket. Ezért fontos, hogy okosan éljünk, ebben segítenek Isten törvényei, és ha újra és újra hibázunk is, a bűnbocsánat szentsége, a gyónás feloldoz és újra Isten közelébe emel bennünket.
Minden gyónáshoz hozzátartozik a lelkiismeretvizsgálat, a bűneink megbánása, a szándék, hogy ezeket a bűnöket a jövőben nem követjük el, a bűnvallomás, amikor a gyónó bevallja bűneit a gyóntató papnak, és végül a jóvátétel vagy elégtétel, amit a gyóntató atya ad a bűnösnek, hogy helyrehozza a bűn által okozott kárt.
Forrás: A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma
Ki gyónhat?
Nagy általánosságban véve mindazok, akik a Katolikus Egyházban nyerték el a keresztséget, tisztában vannak azzal, hogy mi a gyónás, és felkészülten kérik ezt a szentséget. Ha még sosem gyóntál, kérdezz meg egy ismerős atyát, hogy hogyan készülj fel rá!
Isten azt akarja, hogy mindannyian teljes életet éljünk, eljussunk hozzá, az örök boldogságra. Mi emberek azonban a tapasztalat szerint sokszor csinálunk olyasmit, amivel nemhogy közelednénk, de inkább távolodunk embertársainktól, Istentől és önmagunktól.
Amikor azt mondjuk, hogy szükségünk van a megtérésre és a bűnbánattartásra, azt értjük alatta, hogy megfordulunk, és visszatérünk az igazi szeretethez, önmagunkhoz és Istenhez. Ebben segít bennünket a gyónás, a kiengesztelődés szentsége, és azok a tapasztalt, hitben jártasabb barátaink vagy lelki vezetőnk, akikre szívesen rábízzuk magunkat.
Vannak olyan helyzetek, amikor valakinek az életállapota nem engedi meg, hogy gyónáshoz vagy más szentségekhez járuljon (pl. ha valaki a házasság szentségével meg nem erősített élettársi kapcsolatban él, vagy engesztelhetetlen gyűlöletet táplál a szívében). Ilyenkor nem lehet megadni a feloldozást addig, amíg a bűnös állapot fennáll, hisz különben gyónás után az ember szükségképpen ugyanazt a helytelen utat járná tovább, amelyen korábban is haladt, és nem tudna elszakadni bűnétől. Még ha nem lehet is tökéletes bizonyossággal megígérni a gyónásban, hogy többet nem vétünk, mégis fontos elhatároznunk, hogy törekedni fogunk rá.
Hogyan készüljek fel rá?
A gyónásra készülve lélekben Isten elé állok, megvizsgálom önmagam és mérlegelem az elmúlt időszak döntéseit, tetteit. Fontos, hogy mindezt Istennel tegyem, mert Ő vezet és segít abban, hogy belássam hibáimat, s visszataláljak a helyes útra. A Naphoz közeledve látszik igazán az árnyék.
A gyónásra három lépésben készülhetünk fel:
- Isten elé állunk és kérjük, hogy legyen vezetőnk a lelkiismeret-vizsgálatban.
- Megvizsgáljuk lelkiismeretünket a tízparancsolat, a nyolc boldogság, más szentírási részlet (pl. Gal 5,18–6,10) vagy akár egy lelki tükör segítségével. A lelki tükör olyan segédanyag, amely meghatározott szempontok alapján kérdésekkel segít bűneim, mulasztásaim, hibáim felismerésében. A legtöbb imakönyvben találunk ilyet.
- Bűnbánatot tartunk, vagyis imádságban kérjük Istent, bocsássa meg, amivel vétettünk ellene, embertársaink, vagy akár önmagunk ellen. Emellett kérjük támogatását és kegyelmét is, hogy a jövőben kitartsunk a jóban.
A felkészülésre érdemes időt szánni. A gyóntatószék előtti sorban állás erre nem alkalmas. Célszerűbb a gyónás előtti napon legalább egy negyed órát rászánni, hiszen Isten kegyelme hatékonyabban tud működni bennünk, ha mindent megteszünk azért, hogy életünket megnyissuk előtte.
Nem elég, ha csak Istentől kérem bűneim bocsánatát?
Elkövetett bűneink nemcsak Istent sértik meg, hanem az emberi közösséget is támadják, ezért a kiengesztelődés sem csak ránk és Istenre tartozik, hanem az egész közösséget érinti. Szent Pál írja az Egyházról, azt testhez hasonlítva: „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele” (1Kor 12,26).
A Szentírás szerint egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket. A názáreti Jézusban maga Isten lett emberré – ezért ő az emberek között járva nem csak hirdette Isten irgalmas szeretetét, hanem fel is oldozta a hozzá bűnbánattal fordulókat. Kortársai értetlenül, felháborodva fogadták ezt, felelősségre vonva őt, hogy ilyet csak Isten tehet. Jézus azonban isteni tekintéllyel így felelt nekik: „Tudjátok meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” (Mk 2,10), s szavait csodajelekkel igazolta.
Jézus idővel ezt a hatalmat megosztotta az
apostolokkal. Először Péternek mondta: „Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva” (Mt 16,19). Nem sokkal később ugyanezt a meghatalmazást és szolgálatot kiterjesztette minden apostolra (Mt 18,18). Feltámadása után az apostoloknak ajándékozta a Szentlelket, s így szólt hozzájuk: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,23).
Az első századokban a bűnösök a közösséget vezető
püspök vagy pap jelenlétében vallották meg a bűneiket (nem egyszer a közösség tagjai előtt), és az elöljáró rótta ki rájuk a vezeklést, majd fogadta vissza őket a közösségbe. A gyóntató pap most is az Egyház közösségét képviselve, Krisztus megbízásából hallgatja meg bűnvallásunkat és közvetíti Isten bocsánatát.
A pap által megerősítést, bátorítást, tanítást kaphatunk. Emberi gyöngeségünkben megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül bűnösségünkben. Megtisztul a szívünk Isten kegyelméből, s így Krisztus Egyházának is élő tagjaivá válunk.
Megtartja a pap a gyónási titkot?
A legismertebb, legelterjedtebb – s egyben a legszigorúbban védett – titokfajta a gyónási titok. A gyónó védelmét szolgálja, aki a bűnbánat szentségében legszemélyesebb dolgait tárja fel a gyóntató előtt (vö. KEK 1467).
A pap minden körülmények között megtartja a gyónási titkot?
Közép-Európa számtalan hídja mellett megtaláljuk Nepomuki Szent János (XIV. század) szobrát: ő volt az a pap, aki a cseh királlyal szemben megvédte a királyné gyónási titkát, s ezért életével kellett fizetnie. Példa ez arra, hogy az egyház mennyire komolyan veszi ezt a titkot: papjai akár életük árán is készek megvédeni.
Napjainkig vannak vértanúi a gyónási titoknak. A II. világháború idején például a Fülöp-szigeteken a japán hódítók 1943-ban azért ölték meg Francis Vernon Douglas atyát, a Szent Kolumbán Missziós Társulat papját, mert nem volt hajlandó elárulni azt, ami a gyónásban tudomására jutott .
Az Egyházi Törvénykönyv előírásai értelmében, amennyiben a gyóntató pap a szentgyónásban megvallott bűnt bármilyen módon elárulja, akár csak részben is, alkalmatlanná válik papi szolgálata további betöltésére, ezen felül pedig kizárják az Egyházból.
A gyónási titok tehát elsődlegesen a gyónót védi. Emellett azonban óvja a gyóntatót s általában az Egyházat, végső soron pedig a bűnbánat szentségének méltóságát is a manipulációkkal, támadásokkal szemben. Az a személy ugyanis, aki bármilyen technikai eszközzel rögzíti, illetve nyilvánosságra hozza azt, ami a gyónás során elhangzott – akár a gyóntató, akár a gyónó részéről –, önmagától beálló kiközösítésbe esik (ld. Hittani Kongregáció, Ad poenitentiae sacramentum tuendum határozat, 1988. 09. 23).