Hit a Szentháromságban
János apostol azt írja: „Isten a szeretet”. De miként lehetne Isten szeretet, ha egyedül van? A tökéletes, és épp ezért egyetlen Isten mi módon tudhatná, mit jelent szeretni? Szeretheti azt, amit vagy akit ő teremtett – de nem szerethet senkit, aki olyan mint ő, mert egyedül van.
A keresztény hit éppen ezért Istenben az egyetlent és mégis hármat fogadja el: egyetlen, mert Isten, a tökéletes és végtelen nem lehet több. Három, mert Isten, a szeretet nem lehet egyedül. Háromság, mert szeretet. És mivel szeretet: egység.
A Szentháromság titkában a leghatalmasabb szeretet áll előttünk: az Atya, aki szeret, akiből kiárad a szeretet, aki teljesen odaajándékozza magát a szeretetben; a Fiú, aki befogadja a szeretetet, aki teljesen és feltétel nélkül eltelik azzal, amit az Atya neki ajándékoz; s a Szentlélek, aki maga a szeretet.
A Szentháromság élete egy ókeresztény hasonlattal élve olyan, mint a körtánc: hárman karolnak egymásba, s a tánc mozgásában, örömében, felszabadultságában teljesen egyek.