A kereszténységet és az iszlámot rengeteg szál fűzi egybe. A történelem útjain számos ponton találkozott a két vallás. Mohamed tágabb családjában, ismeretségi körében voltak keresztények, akiktől megismerte az evangéliumokat és Jézust. A Korán maga is szól Jézusról, kivételes prófétaként ismeri el őt, s tisztelettel adózik Szűz Mária és Keresztelő János előtt is. Bár mindkét vallás tisztában van a tanbeli és gyakorlati eltérésekkel, a számos közös kapocs okán mégis kölcsönös tiszteletet érez egymás iránt.
„Az Egyház megbecsüléssel tekint az iszlám követőire, akik az egy élő és önmagában létező, irgalmas és mindenható Istent imádják, ki a mennynek és a földnek Teremtője, ki szólt az emberekhez, s kinek még rejtett határozatait is teljes szívből engedelmeskedve akarják követni, miként Ábrahám – kinek hitére az iszlám szívesen hivatkozik – engedelmeskedett Istennek. Jézus istenségét ugyan nem ismerik el, de prófétaként tisztelik, szűz anyjaként becsülik Máriát, s olykor áhítattal segítségül is hívják. Várják az ítélet napját, amikor Isten minden embert föltámaszt és megfizet mindenkinek. Ezért értékelik az erkölcsi életet, és Istent leginkább imádsággal, alamizsnával és böjtöléssel tisztelik.
Bár a századok folyamán a keresztények és a muszlimok között nem kevés nézeteltérés és ellenségeskedés támadt, a Szentséges Zsinat mindenkit arra buzdít, hogy a múltat feledvén, őszintén törekedjen a kölcsönös megértésre és mindenki számára közösen gyarapítsák és óvják a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot” (NA 3).