Chiesa Cattolica Ungherese | Calendario liturgico

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Látom a megnyílt eget és az Emberfiát!
Abban az időben:
István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógáiból némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal. De bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.
Miközben hallgatták, haragra gyulladtak, és a fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, látta az Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll!” Erre ordítozni kezdtek, és befogták fülüket. Egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le a ruháikat.
Miközben megkövezték, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Amint ezt kimondta, halálba szenderült.
Ez az Isten igéje.
Avanti alla pagina della Bibbia

Zsolt 30,3cd-4.6 és 8ab.16bc és 17

Válasz: Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet. (Vö. 6. vers. - 2. tónus)
Előénekes: Légy oltalmazó sziklaváram és megerősített házam, * hogy megszabadíts engem!
Erősségem és menedékem te vagy nékem, * nevedért vezess és irányíts engem!
Hívek: Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál engem, Uram, igazság Istene.
Ujjongok és örvendezem irgalmasságod miatt, * mert kicsiny voltomat tekintetre méltattad.
H: Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem.
Ragyogjon föl arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg engem.
H: Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
Avanti alla pagina della Bibbia

Vangelo

Mt 10,17-22

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Avanti alla pagina della Bibbia

Preghiera

Urunk, Jézus Krisztus! Szent István vértanúd ünnepén hozzád fordulunk: adj nekünk bátor szívet, hogy soha ne tagadjunk meg téged! Adj alázatos lelket, amely tanúságot tesz rólad minden helyzetben! Taníts minket szeretni azokat is, akik nem értenek velünk egyet, és akik rosszat tesznek nekünk! Ne engedd, hogy a félelem elnémítson bennünket, hanem erősíts a Szentlélek által, hogy hűségesek maradjunk hozzád életünk minden napján, és ragaszkodjunk hitünkhöz a nehézségben is! Szent István vértanú, könyörögj értünk, hogy állhatatosan kövessük Krisztust és elnyerjük az örök életet!

Meditazione

Krisztus születése új életet jelent minden hívő számára, ugyanakkor új tanúságtételt kíván tőlünk. Ezt üzeni nekünk Szent Istvánnak, az Egyház első vértanújának mai ünnepe. Személyét, életét az Apostolok Cselekedeteiből ismerjük. Az egyik első diakónus ő, akit az apostolok választottak ki az özvegyek és rászorulók szolgálatára. István buzgón végzett karitatív tevékenysége mellett kitűnt azzal, hogy bölcsességgel és a Szentlélekkel eltelve hirdette Jézus Krisztus evangéliumát. Beszédeiben bátran szembesítette hallgatóit hitetlenségükkel, ezért a zsidó vallási vezetők haragra gerjedtek ellene, hamis tanúk bevonásával bíróság elé állították, halálra ítélték, majd megkövezték.
Szent István vértanú ünnepén az Egyház nem elvonul karácsony másnapján, hanem újra kimondja az igazságot, amely a világot mindig zavarba hozza. Aki Krisztushoz tartozik, annak élete nem mindig kényelmes. Jézus követése bátor döntést kíván nap mint nap. A tanítvány útja nem könnyű, de mindig célba ér.
Szent István az első volt, aki életével tanúsította: Jézus nemcsak egy tanító, hanem az élő Isten. István nemcsak hirdette az evangéliumot, hanem úgy is élt – irgalmasan, bölcsen, szelíden. Amikor pedig élete veszélybe került, nem magát védte, hanem Krisztust vallotta meg. És a Szentlélek szólalt meg általa.
A világ nem mindig fogadja el, amit képviselünk, s akiről tanúságot teszünk. Lehet, hogy egyesek kigúnyolnak minket, mások pedig közömbösen tekintenek ránk. De Jézus nem azt ígéri, hogy népszerűek leszünk, hanem hogy vele győzni fogunk.
(c) Horváth István Sándor

Santo del giorno

Szent István diakónus, első vértanú

26. dicembre

István diakónus vértanúságát Szent Lukács örökítette meg az Egyház számára az Apostolok Cselekedeteiben (6,1–8,2). E két fejezetben Lukács nem annyira a vértanúságot hangsúlyozta, mint inkább azt az üdvtörténeti fordulatot, amelynek dátuma István halálának napja: a fiatal Egyház Jeruzsálemből szétszóródik "Júdeába és Szamariába", majd a pogányok közé is, s ezáltal egyre szélesebb körben terjed az Evangélium.

Giorgio Vasari: Szent István vértanú, 1571

István a hét diakónus egyike, akiket az apostolok azért választottak, mert feszültség támadt a görög nyelvű és hellén kultúrájú, valamint a jeruzsálemi hívek között. A görögök úgy érezték, hogy az ő özvegyeiket elhanyagolják az alamizsnaosztásnál. Az apostolok ezért úgy határoztak, hogy megbíznak hét hellén férfit az asztal szolgálatával, s ők az imádságnak és az ige szolgálatának élnek. E férfiak a hellén keresztények tekintélyes képviselői lehettek, s emellett igazi apostolok, akiket nem lehet ugyan együtt említeni a Tizenkettővel, de teljes bátorsággal hirdették az Evangéliumot, és magukkal vitték egész Júdeába.

István a főtanács előtt először halkan, az igaza tudatában lévő ember nyugalmával beszél, ám egyszer csak villámot vet a tekintete, és mint a vihar, úgy csap le a főtanács tagjaira.

Szavaitól zűrzavar támad: a főtanács tagjai fölugrálnak a helyükről, és dühük jeléül a fogukat vicsorítják feléje. Amikor István elmondja látomását, tovább nem fékezik magukat: a főpap megszaggatja a ruháját, a többiek ordítva befogják a fülüket, hogy ne hallják a "káromlást". Ezzel a pernek vége is szakadt, hiszen a hallott káromlás után nem volt szükség többé tanúkra. A káromlás büntetése a megkövezés volt. A főpap talán még megkísérelte, hogy a formaság kedvéért ítéletet hirdessen, de az általános kavarodásban erre már senki nem figyelt oda. Mintha eszüket vesztették volna az emberek, rárohantak Istvánra, és hangos kiabálás közepette tuszkolták vonszolták ki a teremből, ki a városon kívülre, hogy ott haljon meg. Vitték végig Jeruzsálem utcáin a Damaszkuszi-kapu felé, hogy ott hajtsák végre a megkövezést.

"De hát mi rosszat tett?" – kérdezgették néhányan félénken, akik látták Istvánt a fékevesztett tömeg gyűrűjében. A tömeg azonban nem gondolkodott, csak ordított és tolongott az áldozat körül. Elérvén a kapuhoz, gúnyos kiáltások közepette kitaszították, hogy fusson az életért, ha tud. István azonban nem fut el a kövek elől. Hanem amikor hullani kezdtek rá a kövek, ő térden állva így könyörgött: "Uram, ne ródd föl nekik ezt bűnül!" – és e szavakkal elszenderült.

Példája: legyen példamutató a szereteted, tudásod és elhivatottságod!

Bővebben

A szentmise olvasmányai

ApCsel 6, 8-10; 7, 54-59
Látom a megnyílt eget és az Emberfiát!

Mt 10, 17-22
Nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke fog szólni belőletek.

Avanti ai santi