Magyar Katolikus Egyház
Katolikus
IT
  • RICERCA
  1. Calendario liturgico
Seleziona anno, mese e giorno.
L
MA
ME
G
V
S
D
3
dicembre
2025
Vangelo

Mt 15,29-37

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Avanti alla pagina della Bibbia
Preghiera

Preghiera

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy tanítasz és együttérzel velünk. Te észreveszed a fáradt, sebzett embert, és nem fordulsz el tőle. Add, hogy én is bátran hozzád vihessem gyengeségeimet, és hittel tudjam letenni életem terheit! Segíts, hogy rád bízzam azt a kevés jót, amit adni tudok! Tedd teljessé, amit én kicsiben kezdek el! Adj nekem kitartást, hogy az advent napjaiban ne csupán várjak, hanem veled együtt formáljam a világot, egy jó szóval, egy csendes imával, egy odafordulással a másik ember felé! Légy az én erőm, békém és lelki táplálékom!
Meditazione

Meditazione

Adventben Jézus útja találkozik a mi életutunkkal: felmegyünk vele a hegyre, a lelki magaslatra, leülünk mellé a síkságon és kivonulunk vele a pusztába, a csend helyére. Az evangéliumi elbeszélés szerint ezt tette egykor a sokaság is, odasietnek hozzá a sánták, a vakok, a bénák, a némák, betegek és egészségesek egyaránt. Nem tesznek fel kérdéseket, hanem leteszik fájdalmukat Jézus lábához. És ő, aki soha nem fordítja el a tekintetét a sebzett emberektől, mindenkit meggyógyít.
A jelenet nemcsak a testi gyógyulásról szól, hanem az isteni irgalomról is, amely lát, meghallgat és lehajol. Jézus szíve megesik a népen, lelküket is táplálni akarja. Az emberek már három napja vele vannak, fáradtak, de mégsem mennek haza. Az advent hűséges, kitartó odafordulás az Istenhez, még akkor is, ha a világ máshová csábítana minket.
A tanítványok kérdése azt sugallja, hogy a probléma megoldhatatlan számukra: „honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” A pusztában nincs sok lehetőség. De éppen ezen a helyen mutatkozik meg, hogy Jézus nem emberi logikával gondolkodik, hanem hálát ad a kevésért, és isteni erejével ebből a kevésből fakaszt bőséget. A kérdés tehát nem az, hogy elég-e, amink van, hanem az, hogy oda tudjuk-e adni Jézusnak azt a keveset, amivel rendelkezünk, az időnket, a türelmünket, az imánkat?
Az Úr áldásának köszönhetően lesz a hiányból bőség, az emberi gondból megoldás.
(c) Horváth István Sándor
Santo del giorno

Xavéri Szent Ferenc áldozópap

3. dicembre

Szent Ferenc, a missziós pap, Istent mutatta fel azokon a területeken, ahova eljutott. Isten hegyére, Isten lakomájához vezette a népeket. Adventi utunkon mi is szeretnénk meglátni azokat, akik körülöttünk éhezik és szomjazzák Isten igéjét.

Xavéri Szent Ferenc áldozópapXavéri Szent Ferenc áldozópap

FERENC 1506-ban született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.

Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rosszszándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett. Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja. A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: "Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!" Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek. A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.

Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sancian szigetén, és ott halálos betegségben meghalt 1552 -ben

Teste Goában nyugszik. A missziók védőszentje.

Bővebben

Választható olvasmányok

1Kor 9, 16-19. 22-23
Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!

Mk 16, 15-20
Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot!


Avanti ai santi