Az ember, aki válaszol

Mit jelent válaszolni Isten szavára?

Isten minket megszólító, meghívó szavát nem elég meghallani, arra válaszolni is kell. Mind a görög, mind a latin nyelvben egybekapcsolódik a hallás egy másik szóval: az engedelmességgel. Valakire odahallgatni és valakinek engedelmeskedni egy és ugyanaz.

Az ember, aki válaszol

„Engedelmeskedni (latinul: ob-audire, ’odahallgatni’) a hitben azt jelenti, hogy az ember szabadon aláveti magát a hallott szónak, mert igazságát Isten adja eléje, aki maga az Igazság” (KEK 144). Isten szavának súlya van, a végső és teljes igazságot hordozza. Ez pedig felelősséget ró az emberre: döntenem kell, emberi elhatározásomban meg kell hajolnom Isten szavának tekintélye, igazsága előtt. Mindez azonban nem szolgaságra vetés, rabláncra fűzés.

Jézus a következőképpen fejti ki, miért válik barátság forrásává az Isten szavának való engedelmesség: „Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,14–15).

Jézus elmondott nekünk mindent, amit tudnunk kell ahhoz, hogy megváltott életet éljünk. Nem rabszolgaként kell tehát engedelmeskednünk, aki törvényeket, parancsokat, szabályokat kap az urától, melyeket vakon teljesítenie kell. Hozzánk az Isten barátként szólt, elmondott mindent, amit be tudunk fogadni, és éppen ezért mi szabadon, tudatos döntésből, személyes elhatározásból tudjuk felvállalni az engedelmességet – magát a hitet.