Mi a megváltás?
Minden ember szeretne teljes, harmonikus életet élni, szeretne boldog lenni és boldoggá tenni mindazokat, akik kedvesek számára. Mégis szünet nélkül azt tapasztaljuk, hogy töredékesek, korlátok között létezők vagyunk; olykor akarva-akaratlanul is megbántjuk felebarátainkat; hiába akarjuk a jót, „rosszul sülnek el a dolgok”. Ráadásul ott van a rengeteg fájdalom, szenvedés, amitől nem tudjuk megkímélni sem a másikat, sem magunkat.
Valaki, akit megváltottak. Lehet-e így teljes, boldog életet élni?
A neves francia gondolkodó, Gabriel Marcel mondta: „Szeretni valakit annyit tesz, mintha ezt mondanám neki: nem fogsz meghalni”. De szerethetek-e bárkit is így? Még ha csupa jót és szépet adok is neki, meg tudom-e menteni őt (és általa önmagamat) az elmúlástól, a megsemmisüléstől, a rossztól? Az embernek ezt a drámai helyzetét ragadja meg a 49. zsoltár, amikor így ír: „önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa” (Zsolt 49,8-10). Nincs önmegváltás, nincs ön-üdvözítés. Másvalakire szorulunk, másvalakinek kell segítenie rajtunk. Hitünk szerint ez a másvalaki az emberré lett Isten, Jézus Krisztus. Szenvedett, meghalt, hogy kimentsen minket a bűnből és a halálból. Feltámadt, hogy mi is örökké éljünk. Kifizette értünk a váltságdíjat – ez a megváltás. Lehetővé tette, hogy teljes életet éljünk, mindörökké – ez az üdvösség.
Amikor Krisztust elfogadjuk Megváltónkul, ennek jeleként megkeresztelkedünk, és életünket tanítása szerint alakítjuk, ez az új, megváltott élet elkezd növekedni bennünk: Isten fokozatosan átjárja szabadító, gyógyító, elfogadó szeretetével lényünk legmélyét. Ez a folyamat egész életünkön át tart. Jézus több hasonlattal is szemlélteti ezt, egyszer a növekedő mustármaghoz hasonlítja, máskor azt mondja: ahogy a kovász átjárja a tésztát, úgy alakítja, formálja át az evangélium is a világot, belülről megújítva azt (vö. Mt 13,31-33). A megváltott és üdvözített élet az Istennel és embertársainkkal való kapcsolataink megújulásában érhető tetten.