„Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat…” (Ef 5,25)
Hogyan szerette Krisztus az egyházat? Úgy, hogy keresztre ment érte, utolsó csepp vérét ontotta érte. Ha pedig a férj úgy szereti feleségét, mint Krisztus, aki utolsó csepp vérét adta övéiért, akkor ő már nem önmagáért él, hanem a másiknak adta magát maradéktalanul. A házasság szentsége alapvetően az adás szentsége, a házasság szentségében nem alá- vagy fölérendeltségről van szó, hanem két ember egymáshoz rendeltségéről. Két ember odaajándékozza önmagát egymásnak. Ha a férj és a feleség a szüntelen ajándékozás lelkületében él, akkor boldogok lesznek, mert az adás és az elfogadás kölcsönösségében élnek. Erre mondja Pál apostol, hogy „felette nagy titok ez, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom.” (Szép Attila)