A katolikus jelző ennyit tesz magyarul: egyetemes, egész szerinti. Vagyis az egyház katolikus egysége nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma, uniformizált benne, hanem azt, hogy az eltérő hagyományok, módok, utak egyetlen nagy egységbe, szintézisbe kapcsolódnak benne.
Sok felekezet - egy Egyház?!
Ezért a Katolikus Egyházban jelen van számos különbözőség, amely első ránézésre akár radikálisnak is tűnhet, azonban a lényeg szempontjából mégsem sebzi meg az egységet.
A Katolikus Egyházat teljesebb nevén Római Katolikus Egyháznak nevezzük. A „római” jelző arra utal, hogy a katolikus püspökök közül Róma püspökének (a pápának) elsőbbsége (primátusa) van a többiek között, az ő személye fejezi ki az egész katolikus közösség egységét. A Katolikus Egyházba különféle szertartású (pl. görög, római stb.) katolikusok tartoznak. Ebbe nem tartoznak bele azok a keresztények, akik nincsenek teljes egységben a római pápával (pl. keleti keresztények, ortodoxok).
A Római Katolikus Egyházon belüli történelmi és kulturális fejlődés során eltérő szertartások alakultak ki. A más-más liturgikus rend szerint ünneplő részegyházaknak sajátos törvényei és szokásai is vannak, amelyeket együttesen rítusnak nevezünk. Magyarországon két rítus van jelen jelentős számban, a latin és a görög, illetve kis számban örmény.
Latin rítusú római katolikusok: a köznyelvben őket nevezzük római katolikusoknak. Liturgikus nyelvük a latin, és a Rómában kialakult liturgiát használják (ma már többségében az adott nemzet nyelvén). Nőtlen férfiakat szentelnek pappá, liturgikus énekük a gregorián, böjti fegyelmük inkább belső.
Görög rítusú római katolikusok: a köznyelvben őket görög katolikusoknak nevezzük. Liturgiájuk bizánci eredetű, ünnepélyes, sok énekkel és tömjénezéssel. Templomaikban ikonosztáz (képfal) áll. Nős férfiakat is pappá szentelnek, a püspök azonban nőtlen. Böjti fegyelmük szigorúbb.