Az első keresztények egy utat követtek (ApCsel 9,2): Jézus Krisztus útját. Innen az elnevezés: keresztény, azaz krisztusi, Krisztushoz tartozó. Ám jóval többről van szó, mint egy mester tanításának a követéséről. Jézus Krisztus ezt mondja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6).
Hit és ember
Kereszténynek lenni tehát ezt jelenti:
– Jézus az Utam. Hiszem, hogy benne az Isten emberré lett, és ezért az élet, amelyet megélt közöttünk a földön, példa és útmutatás számomra. Nekem is úgy kell élnem, nekem is úgy kell cselekednem, mint neki. „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34) – így állít bennünket irányba Jézus.
– Jézus az Igazságom. Az igazság nem pusztán elvont, tudományos, tisztán értelmi dolog. Szükséges az értelem használata az Igazság felismeréséhez, de ennél többre is szükség van. Az Igazság ugyanis ez: az ember a bűn és a halál hatalmában él, s nem tudja önmagát szabaddá tenni. Ám az Atyaisten annyira szeretett bennünket, hogy egyszülött Fiát, Jézust adta oda értünk, aki halálával és
feltámadásával megváltott, megszabadított és üdvözített minket. „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,31–32).
– Jézus az Életem. Nem azért hiszünk, hogy titkos tudásra tegyünk szert. Nem azért igyekszünk jól cselekedni, hogy jutalmat kapjunk érte. A keresztény lét célja az, hogy a hit által életünk legyen Jézus Krisztusban (vö. Jn 20,31). Hisz ő ezért jött: hogy az embereknek életük legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Ez tehát a kereszténység: az Út végén Cél, az Igazságban a Szabadság, bőség az Életben – Szeretet mindenben.
Érdekes lehet még:
KEK 108
Joseph Ratzinger: Bevezetés a keresztény hit világába, Vigília, Budapest, 2007.