Jézus Szíve Társasága

A Jézus Szíve (Népleányai) Társaságát Bíró Ferenc jezsuita alapította Budapesten 1921-ben az Egyház és a magyar nép szolgálatára. A megalakulásban és a közösség életének formálásában az első alapító tagok közül Lafranco Margitnak volt jelentős szerepe. A közösség az apostoli élet társaságainak formáját fogadja el. A Társaság lelkisége Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlataiból forrásozik, hangsúlyt helyezve arra, hogy a teremtett világ javait Isten dicsőségére és embertársaik szolgálatára használják. Jézus Szívének szereteturalmát az egyének és a családok érdekében terjesztik a társadalomban. Közösségi életük példájának a názáreti Szent Család mindennapjait tekintik. 

A Társaság első 30 évében, a szabad működés idején, Budapesten kívül számos vidéki településen fejtette ki apostoli tevékenységét. Jelentősebb munkaterületük: a KORDA könyvkiadó, nyomda, könyv-, és kegytárgyüzlet vidéki fiókokkal. Könyvei elsősorban a nép számára nyújtottak lelki-szellemi táplálékot. Emellett Pécelen létesítették az ország első női lelkigyakorlatos házát. Ugyanott működött háziasszonyképző és gazdasági szakiskolájuk. Szegeden a Xavérianum Apostolképző Főiskolát nyitották meg. Ennek eredetisége az volt, hogy elméleti és gyakorlati képzést is nyújtott a hitoktatásra készülőknek. Kisebb településeken a helyi körülményeket és igényeket vették figyelembe, ezért apostoli céllal a könyvüzletek mellett hímzőboltot, vegyeskereskedést és óvodákat is működtettek. A hivatások számának növekedésével és a különböző egyházmegyei meghívások nyomán a Társaság eleinte az Alföldön, majd az országban több helyen elterjedt. 

Az Alapító elgondolásának megfelelően lehetnek olyan tagjai, akik egyedül vagy családjukkal élve otthonukban laknak, és - a Társaság szelleme szerint - kovászként dolgoznak a világban. 

1950-ben a Társaságnak 257 tagja volt. Pécel városa hősi halottai között tartja nyilván Szabó Mária testvért, aki 1945-ben szovjet katonák fegyverétől szenvedett vértanúhalált tisztasága védelmében.  

Az üldöztetés idején Kern Margit általános elöljáró jelentette az összetartó erőt. Megfogalmazásában: ez az időszak a testvérek számára nem kényszerhelyzetet, hanem "küldetést" jelentett. Azt, amit tehettek, leleményesen tették. Ketten-hárman laktak együtt, állami vagy egyházi szolgálatban vállaltak munkát. Családoknak és rászoruló személyeknek tudtak lelki, anyagi segítséget nyújtani. A KORDA szolgálatot - "ahogy lehet" - folytatták. Fiatalokkal foglalkoztak, hitoktattak és lelkigyakorlatokat tartottak. A legeredetibb megoldást Balatonfüreden a háziipari szövetkezet létesítésével valósították meg, melynek keretében mintegy hetven "osztályidegen" személy részére biztosítottak megélhetést. Az üldöztetés éveiben napirenden voltak a megfigyelések és házkutatások. 42 testvért ítéltek börtönbüntetésre vagy internálásra összesen 333 hónapra. A vezetés ennek ellenére nem mondott le a Társasághoz csatlakozni kívánók felvételéről. 

A túlélés érdekében 1949-ben és 1956-ban 4-4 testvér indult külföldre. Az elsők Kanadában telepedtek le, munkájuk nyomán két idősotthon létesült (Courtland, Hamilton). A másik négy testvér Ausztriában a magyar pasztorációba és a cserkészmozgalomba kapcsolódott be. Bécsben telepedtek le, majd a későbbiekben Máriazellben zarándokházat nyitottak. A nyugatra került testvérek száma az idők folyamán 20-ra emelkedett. 1977 és 1993 között a központi kormányzás Kanadában volt.  

A Társaság működésének folytatására Magyarországon 1989-ben főpásztori végzéssel kapott engedélyt, mely elismerte, hogy a jelenlegi Társaság minden tekintetben jogutódja az 1950 előttinek. 1993-tól a külföldön élő tagjainak többsége visszatért Magyarországra. 

Az 1987-ben tartott nagykáptalant követően 1989-ben a Társaság pápai jogú jóváhagyást kapott. 
A Társaság jelenlegi 61 tagjából 20 az újraindulás után csatlakozott. A Jézus Szíve Társasága 2011. január elsején ünnepelte alapításának 90. évfordulóját. 

Egyházjogi státusza: pápai jogú apostoli élet társasága. 
A közösség jogi személy.

A közösség központja: