Domonkos Nővérek, Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja, diritto diocesano donna ordine religioso
La spiritualità della comunità
Introduzione
Az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja, a domonkos család része. Kongregációnk egyházmegyei jogú szerzetesintézmény, és a Szombathelyi Egyházmegye megyéspüspökének fennhatósága alá tartozik. A közösség sajátos módon tekinthető magyarnak: osztrák és olasz szerzetesek alapították, s csaknem ötven év alatt magyarosodott el egészen. Létrejöttétől kezdve mégis szerves részét képzi a magyar egyháznak és társadalomnak.
Az első kolostort 1868-ban, Kőszegen alapították. Mintegy tíz évvel korábban a Domonkos Rend akkori generálisa, a francia Vincent Jandel egy olasz domonkost, Tommaso Anselmit küldte az akkori Osztrák-Magyar Provinciába, hogy megreformálja a domonkos férfi kolostorokat: hogy helyreállítsa azokban a Rend monasztikus eredetű hagyományait, és hogy a jozefinista egyházpolitika súlyos károkat okozó évtizedei után a Rendet minden lehetséges módon felvirágoztassa.
Amikor ez az ún. obszerváns reform már kezdett gyökeret verni a magyar tartományrészben is, Anselmi elérkezettnek látta az időt arra, hogy újra meghonosítsa Magyarországon a domonkos rend női ágát, de nem a kontemplatív formában, hanem a 19. században Európában létrejött aktív, apostoli életmódot követő új domonkos női szerzetesközösségek mintájára. Ezek a nővérkongregációk új, robbanásszerű virágzást hoztak a Domonkos Rend életébe éppen akkor, amikor a férfi ág mély krízissel küzdött. Anselmi az új Kongregációt már ebben a szellemben akarta megalapítani, és Árpád-házi Szent Margit, a magyar domonkos apáca pártfogása alatt a magyar egyház szolgálatába állítani. Anselmi segítségével, és a helyi püspök jóváhagyásával, tíz osztrák és olasz származású fiatal nő alapította meg Kőszegen az első konventet 1868. október 15-én. 1878-ban a Domonkos Rend helyettes rendfőnöke, Giuseppe M. Sanvito felvette (aggregatio) a közösséget a Domonkos Rend családjának III. rendjébe.
A nővérek Árpád-házi Szent Margit életeszményét kívánták követni, Szent Ágoston Regulája és a Domonkos Rend által nekik adott konstitúciók szerint. Apostoli szolgálatuk az igehirdetés egy konkrét formája, az ifjúság tanítása-nevelése volt. Az alapítás után néhány héttel megnyitották első elemi iskolájukat, ahol kezdettől fogva magyarul tanítottak, nagy nehézségek árán, igen szegény körülmények között. Mégis lelkesen dolgoztak, és buzgó erőfeszítéssel tanulták a nyelvet; fokozatosan aztán egyre több magyarul tudó, ill. magyar anyanyelvű nővér kérte a felvételét. A közösség gyorsan növekedett, így a nővérek újabb konventeket és házakat hoztak létre az ország több pontján, különböző típusú oktatási intézményekkel. Kőszegen, az anyaház mellett működött az ország kilencedik, s egyben egyik legnagyobb tanítónő-képző intézete, amelyhez elemi iskola (általános) és polgári iskola, valamint gyakorlóiskola is tartozott, hamarosan pedig tanárképzést és kántorképzést is nyújtott. Diákjaik az ország minden részéből jöttek, Kelet-Magyarországról, sőt Erdélyből és a Felvidékről is.
Az első új konvent 1882-ben Gleisdorfban létesült, s néhány évvel később az első cseh házat is innen alapították. 1889-ben Vasváron telepedtek a le a nővérek, ahol ugyancsak iskolát és kollégiumot alapítottak. 1903-ban a Kongregációnak két új alapítása is született: Kassán, (Trianont követően a kassai konvent is függetlenedett, és 1942 óta önálló szlovák kongregációt alkot), illetve Hódmezővásárhelyen, ahová a helyi egyházközség és a Katolikus Nőegylet hívta meg a nővéreket. A nővérek itt is lányiskolát vezettek. Szombathelyen 1905-ben telepedtek le a nővérek, ahol óvodát és iskolát vezettek; egy évtizeden át óvónőképzője is volt Szombathelynek. 1921-ben a Kőszeg közelében fekvő Velemben alapítottak a nővérek egy kis házat, ahol óvodát vezettek, majd 1929-ben Szegeden telepedtek le, ahol óvodát és iskolát is működtettek. A II. Világháború éveiben is születtek új alapítások: 1941-ben a noviciátus Szarvaskendre költözött, majd 1945-ben Budapesten indult egy új ház, ennek azonban már nem volt ideje megerősödni. 1950-ben, a szerzetesrendek működésének betiltása előtt tehát 6 konventben és 2 házban voltak domonkos nővérek Magyarországon, összesen közel 210 szerzetesnővel.
Az üldözés és a megfigyelések ellenére is akadtak nővérek, akik bátrak és aktívak voltak az illegalitás éveiben is: tartották egymással a kapcsolatot, maguk köré gyűjtötték és segítették azokat a lányokat, akikben a szerzetesi hivatást felfedezni vélték. Így az 1960-as évektől kezdődően titokban többen is beléptek a Kongregációba és letették a fogadalmakat. Közülük kerültek ki azok, akik az 1991-es újrainduláskor, a közös életre ismét vállalkozó néhány idős nővérrel együtt, összesen tízen létrehozták az első új közösséget a Szombathelyen visszakapott rendházban. A még élő idős nővérekkel, a titokban belépett középgenerációval és az újonnan csatlakozó növendékekkel együtt a Kongregációnak 1997-ben 60 tagja volt. A közösség korfája az újraindulás óta erősen megfiatalodott, így ma 4 házban 46 domonkos nővér szolgálja a magyar egyházat.
Az első nővérek eredeti karizmájának és célkitűzésének megfelelően ma is elsősorban oktatással-neveléssel foglalkozik a közösség, mellyel az evangéliumi igazság mindennapi hirdetését próbáljuk megvalósítani tevékenységünk, a tanítás minden szintjén. Konventjeinkhez és házainkhoz jelenleg egy óvoda, általános iskola és gimnázium kollégiummal, egy önálló óvoda és két egyetemi kollégium tartozik. Kongregációnk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola fenntartásában társult tagként együttműködik más szerzetesrendekkel.
A Domonkos Rend Aquinói Szent Tamás által megfogalmazott jelmondata, amelyet a nővérek is magukénak vallanak: "Contemplari et contemplata aliis tradere" vagyis "A szüntelenül szemlélt igazságot továbbadni." Ebben az Isten iránti- és az emberek üdvösségére irányuló vágy sürgeti a domonkos szerzetesnőket, akik apostolkodó életük alappilléreinek a következőket tekintik:
1.) Az imádság, mély, személyes kapcsolat Istennel, közös liturgia (szentmise és ünnepélyesen végzett zsolozsma, szentségimádás.)
2.) A prédikálás, ami nem pusztán szavakat jelent, hanem egy életformát, az Igazság továbbadását. A domonkos szerzetesnő mindazzal, amit mond, tesz vagy nem tesz, prédikál, vagyis Isten Örömhírét sugározza az emberek felé.
3.) Az engesztelés lelkülete, vagyis úgy vágyakozni mindenki üdvösségére, ahogyan Jézus vágyott arra; felelősség Isten előtt a bűnösökért.
4.) A közösség. A domonkos szerzetesi élet és apostolkodás alapvetően közösségi létforma. Evangelizálásuk a közösségben megélt isteni és emberi szeretet tapasztalatából táplálkozik.
5.) A stúdium, vagyis Isten igazságának állandó tanulmányozása. A közösség rendi karizmáit a következő területeken éli meg: iskolai nevelés, a teológia oktatása, hittanoktatás és katekézis, lelkigyakorlatok tartása, lelki kísérés; mindezek által minél több ember Isten felé segítése.
Egyházjogi státusza: egyházmegyei jogú női szerzetes intézmény. A közösség jogi személy.