Klarissza Remeteség "Szécsény Ágacskája"

Ferenc kezébe a szülővárosa melletti Portiuncula kápolnában. A ferences mozgalomhoz elsőként csatlakozott nőt Ferenc a közeli bencés apácamonos-tor nővéreire bízza. Rövidesen többen is csatlakoznak a Klára választotta szerzetesi ideálhoz, és önálló közösségként a Ferenc által újjáépített San Damiano templom mellett alapítanak közösséget. Ez a Klarissza Rend kezdete. Kb. 30 éven át a rend jogi alapja Szent Benedek regulája, különböző konstitúciókkal kiegészítve. Végül Klára, hogy lelkisége eredetiségét biztosítsa, új szabályzatot ír. Ez a történelemben első, nőknek nő által írt regula biztosítja a Klarisszák sajátosságát az eddig alapított női rendekhez képest: a „szegénység kiváltságát”, amely nem csupán a monostor tagjainak, ha-nem az intézmény egészének szegénységét garantálja, valamint kapcsolódást Szent Ferenc lelki-ségéhez. A rend kezdettől fogva pápai klauzúrás, szemlélődő, monasztikus. „Isten Fia számunkra út lett, és ezt szavaival és példájával mutatta meg nekünk boldogságos Ferenc atyánk.” (Szent Klára Végrendeletéből). A Klarisszák lelkisége, mint a ferences család egészéé, az evangéliumi élet.

A Rend igen elterjedt: ma az öt földrészen kb. 15.000 nővér él. Ismertebb szentjei: Szt. Koléta (†1447), Bolognai Szt. Katalin (†1463), Lotaringiai B. Margit (†1521), stb. Magyar vonatkozású szentek: Prágai Szt. Ágnes (†1282), Krakkói B. Szalome (†1268), Árpád-házi B. Jolán (†1298), Árpád-házi Szt. Kinga (†1292). 

A Klarisszák Magyarországon az egyetlen olyan középkori alapítású női szerzetesrend, amely hazai meghonosodásától kezdve folyamatosan fennállt, egészen 1782-es feloszlatásáig. Legelső alapításuk a nagyszombati (1239), melyet Szt. Erzsébet szentté avatásának emlékére alapítottak. 1635-től itt őrizték a kassai vértanúk ereklyéit. Ezt követte a pozsonyi alapítás (XIII. sz.), majd az óbudai, a sárospataki, nagyváradi (XIV. sz.), kolozsvári (XV. sz.). 1714-ben monostort alapítottak a budai várban és Zágrábban. Ezek a közösségek mind IV. Orbán pápa szabályzatát követték, mely lehetővé tette a birtokok elfogadását. 1728-ban gr. Csáky É. Franciska apátnő alapit klarissza monostort Pesten, és visszatér az eredeti szegénységhez. A Rend századokon keresztül fontos hivatást töltött be a leánynevelés és kulturális tevékenység terén. A Klarisszákhoz kötődtek a leghíresebb magyar nyelvű kódexek, pl. Jókai, Nádor, Lobkovitz etc. Több klarissza műfordítót, írót, festőt tartanak nyilván. Ennek a virágzó életnek, tevékenységnek vetett végett II. József 1782-es feloszlató rendelete. 

A Rend 1995. augusztus 12-én érkezett újra Magyarországra. A váci egyházmegyében alapította meg a „Szécsény Ágacskája Monostor-Remeteség”-et. Ezúttal Franciaországból, a lotaringiai „Le Rameau de Sion” (Sion Ágacskája) nővérei vállalták magukra a magyaroszági újra-alapítást. A szécsényi monostorban Szent Klára Reguláját élik a sioni ház alapítónője, Mére Marie-Paul de la Trinité (†1990) által a „Rameau”-nak irt és 1989-ben jóváhagyott saját Életszabály szerint, melyet Szent Ferenc remeteségekhez irt regulája inspirált. A közösség életformája ma is szemlélődő, nagy hangsúlyt helyezve az imára, csendre, magányra. A Statútum értelmében a Nővérek nem vállalhatnak jövedelemmel járó tevékenységet, a Monostor kizárólag adományokból él. Tevékenységük a kertben, házban végzett kétkezi, ill. intellektuális munka, csoportok, sze-mélyek fogadása. A közösség 3 lakásból álló „remeteségben” fogad lelkigyakorlatra, elvonulásra jelentkezőket, ill. kis létszámú csoportokat a monasztikus életmódba bevezető napokra. A „Rameau de Sion” második közép-európai alapítása a 2000-ben megnyílt „Csiksomlyó Ágacskája” (Erdély, Románia).

Egyházjogi státusza: pápai jogú női szerzetes intézmény.
A közösség jogi személy.

A közösség nemzetközi központja:

Le Rameau de Sion

A közösség magyar központja:

Klarissza Monostor - Szécsény Ágacskája

Monostorunk mellett egy tőlünk lelkiségileg függő új közösség is létrejött.

Kegyelemosztó Miasszonyunk Oblátái
(Oblatae Nostrae Dominae Gratie; ONDG).

"Az obláta elkötelezi magát, hogy megtartja a Szent Evangéliumot, abban a lélekben, amely Szent Klára Regulájából, Assisi Szent Ferenc és a Szentháromságról nevezett Marie-Paul Anya írásaiból származik, hogy így a szegény Krisztust kövesse. Ez az imádságban, csendben és magányban megélt szemlélődő élet misszióba küldi az Oblátát, az Egyház és a szegények szolgálatára. Azután ismét visszatér a magányba és a csendbe." (a Statutumból)
A közösség nagyobb elöljárója a Rameau de Sion Apátnője.

A statutumukat elismerte: Jean-Paul Jaeger, Nancy és Toul püspöke.