Kenethozókról elnevezett női monostor

Kenethozókról elnevezett női monostor, donna ordine religioso

Introduzione

Kenethozókról elnevezett női monostor kápolna ikonja

Monostorunkat görögkatolikus szerzetesnővérek számára alapította Dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke.

Az alapítást ugyanaz a szándék vezette, amely a 20. század végétől számos kezdeményezés elindítója volt: hogy hazánkban újra föléledjen a keleti monasztikus szerzetesség.

Szent II. János Pál pápa Orientale lumen című apostoli levele szerint a keleti katolikusok szerepe az Egyházban az, hogy gazdagítsák a katolikus világot a saját rítusukhoz való hűséggel, annak minél mélyebb felfedezésével és megélésével. „Utalni szeretnék a szerzetesi életre, szem előtt tartva annak jelentőségét a keleti kereszténységben, és kívánom, hogy az újra virágozzék a keleti katolikus egyházakban.” (27)

A monasztikus életre való törekvésünket az akkor hivatalban levő Kocsis Fülöp püspök támogatta és pártfogolta, majd az időközben megalakult Miskolci Egyházmegye, és annak püspöke, Atanáz atya tette meg alapítóként a további fontos lépéseket. Typikont, szerzetesi szabályzatot adott közösségünknek, továbbá Sajópálfalán, az egyházmegye búcsújáró kegyhelyén monostort építtetett, ahová 2016 áprilisában költözhettünk be.

A monostort a Szent Kenethozók tiszteletére szentelték, ők állnak példaként előttünk, mint Krisztus Urunk föltámadásának első tanúi, akik az örömhírt elsőként adták tovább a tanítványoknak.

Kenethozókról elnevezett női monostor freskó megáldása

Monasztikus szerzetesként számunkra a monostor „az a prófétai hely, ahol a teremtett világ Isten dicsőítésévé, a szeretetnek gyakorlatban megélt parancsa az emberi együttélés eszményévé válik, és ahol az ember korlátok és akadályok nélkül keresi Istent, és ezzel útmutató lesz mindenki számára, akiket szívében hordoz és segít Isten keresésében.” (Orientale lumen, 9)

Szerzetesi életünk legfőbb törvénye Jézus Krisztus evangéliuma, végcélja pedig a lelkek üdvössége.
Napjainkat a zsolozsma végzése, a lelki olvasmány és a kétkezi munka határozza meg a testvéri közösségben.

A keleti monasztikus eszmény a szerzetesről, ahogyan azt Sztudita Szent Tivadar megfogalmazta: „a szerzetes olyan ember, aki csak Istenre néz, csak Isten után vágyakozik, csak Istennek szenteli magát, csak Isten szolgálatát választja, s Istennel békében élve a békesség szerzője mások számára.”

Közösségünk a keleti szerzetesség hagyományát folytatva igyekszik tanúságot tenni Isten szeretetéről.
„A keleti szerzetesség – azzal a szándékkal, hogy Isten végleges színelátásának várásával átformálja a világot és az életet – előtérbe helyezi a megtérést, az önmegtagadást, a szívbeli töredelmet; a hészükhia, azaz a belső béke keresését; a szüntelen imádságot, a böjtöt és az éjszakai virrasztást, a lelki harcot és hallgatást, az Úr jelenléte fölötti húsvéti örömöt és végső eljövetelének várását, az önátadást és a vagyonról való lemondást a cenobium szent közösségében vagy a remeteség magányában megélve.” (Vita consecrata, 6)

Egyházmegyei jogú monostor
A monostor jogi személy.