Congregatio Jesu

"Hivatásunk, hogy reményt vigyünk" (Általános Rendgyűlés mottója, 2011)

A Congregatio Jesu olyan Krisztust követő, úton lévő nők szerzetesközössége, akik arra kötelezték el magukat, hogy segítsék embertársaikat életük értelmének megtalálásában és kibontakoztatásában. Apostoli küldetésük az egész világra szól, minden jóakaratú emberhez. Különböző szolgálataik során különösen is figyelmet fordítanak a nőkre, a gyermekekre, az ifjúságra és azokra, akiknek nincsen emberük.

Az alapító, Ward Mária (1585-1645) az angliai katolikusüldözések idején azt az útmutatást kapta Istentől, hogy olyan új apostoli női szerzetesközösséget alapítson, amely Loyolai Szent Ignác konstitúciói (rendalkotmánya) szerint él, de független a jezsuita rendtől. Ez az ő korának társadalmában, és a tridenti zsinat (1545-1563) légkörében forradalmian új és szinte lehetetlen vállalkozásnak számított. Ezt ő maga is kezdettől fogva tudta és folyamatosan tapasztalta. A számtalan akadály ellenére mégis mindvégig hűséges maradt Isten akaratához.

Egész életében szívügye volt a katolikus hit megerősítése és terjesztése Angliában, ahol az üldözés miatt csak illegalitásban, kis közösségekben tudtak apostolkodni a nővérek. Hivatalos közösségeket csak hazáján kívül alapíthatott, ezért társaival áthajózott a flandriai St. Omerbe. Ott 1610-ben, hogy hitében megtarthassa a leányifjúságot, iskolákat nyitott egyrészt angliai nemes lányok, másrészt helybeli szegény családok leányai számára.

A szerzetesrend hivatalos jóváhagyásáért sok küzdelmet kellett folytatnia, sőt 1631-ben egy pápai bulla betiltotta a közösségeket, Ward Máriát pedig eretneknek nyilvánította. Szabadon bocsátása után azonnal Rómába ment, ahol VIII. Orbán pápa elismerően nyilatkozott személyéről, az egyházi jóváhagyás azonban csak 1703-ban történt meg.

Magyar földre még Ward Mária életében Pázmány Péter hívta meg a nővéreket 1627-ben. Pázmány így emlékezik meg a nővérekről: "Merem állítani, hogy a világ megjavítása szempontjából fontosabb a leányok jó erkölcse, mint a fiúké. Hiszen mindnyájan édesanyánktól kaptuk életünk első iránymutatásait. Az az illat pedig, amelyik a gyenge cserépedénybe beleivódott, mindvégig megmarad." A pozsonyi első magyar leányintézet sajnos csak néhány évig működhetett. A közösség voltaképpen 1770-től vert mély gyökeret magyar talajban, amikor Mária Terézia a budai várban adott helyet a nővéreknek. Később a pesti Váci utcában nyílt meg az Elemi, a Polgári, a Kereskedelmi Iskola, valamint a Gimnázium, 1856-ban elsőként az országban a Tanítóképző, a XX. század elején pedig a Polgári Iskolai Tanárképző, majd 1917-ben a Ward Kollégium (hitoktatóképző világiaknak). További alapítások sorrendje: Eger (1852), Veszprém (1860), Eperjes (1882), Kecskemét (1917) Zugliget (1926) Nyíregyháza (1929), Klotildliget (1937), végül az erdélyi Élesd (1941). 1948-ban kereken 430 nővérnek kellett elköszönnie közel 6000 tanítványától, kisdiáktól, középiskolástól, tanító- és tanárképzőstől. A kommunizmus évtizedeiben a rendtagok világi munkahelyeken dolgoztak - sokszor kemény fizikai munkát végeztek -, rendi kapcsolataikat titokban ápolták, és a rendalapítás körülményeihez hasonlóan illegális módon, sokszor rendőri megfigyelés és zaklatások ellenére, apostoli szolgálatokat folytattak.
1989-től az akkor már nyugdíjas korú nővérek nagy lendülettel szervezték újjá közösségi életüket és apostoli tevékenységüket.

2002-ben az Általános Rendi Gyűlés döntött a névváltozásról és a jezsuita Rendalkotmány "ad maximum" átvételéről, amit a rendeket felügyelő Szerzetesi Kongregáció 2003-ban Rómában jóváhagyott. 

Ettől kezdve rendünk a Congregatio Jesu (CJ) nevet viseli. Az új elnevezés azért nagy jelentőségű, mert Ward Máriának már a kezdetektől mély vágya volt, hogy maradéktalanul teljesítse Istentől kapott küldetését. Sokat imádkozott azért, hogy felismerje, hogy az Úr milyen életformára hívja őt és társait. 1611-ben egy belső felismerésben kapta meg az útmutatást: "Vedd a társaságét!" (értsd: Jézus Társasága Rendalkotmányát). Küldetésének része volt, hogy az új közösséget, a jezsuitákhoz hasonlóan, Jézusról nevezze el. Az Egyház akkor ezt nem engedélyezte, ezért a rendet Szűz Máriáról nevezte el. Közel 400 év elmúltával válhatott valóra alapítónőnk vágya: a jezsuita Rendalkotmány lehető legteljesebb átvétele (kivéve a papokra vonatkozó rendelkezéseket) és a szerzetesrend elnevezése Jézusról.

A hagyományos hármas fogadalom mellett (szegénység, szüzesség, engedelmesség) leteszünk egy sajátos, negyedik fogadalmat is. Ez a pápának tett engedelmességi fogadalom, amely az egyetemes küldetésre való készségünket jelenti, és része az egyház küldetésének: "Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Márk 16,15).

Ezt a fogadalmat a 2002-es Általános Rendgyűlés fogadta el, és a névváltoztatáshoz hasonlóan az 1611-es alapítási karizma lényege. Ezáltal mondhatjuk, hogy a Congregatio Jesu egy test a küldetésre. Bár nem valószínű, hogy a pápa személy szerint ad valakinek küldetést (sokkal inkább lehetséges, hogy az általános főnöknőn keresztül kéri fel a rendet egy szolgálatra), mégis fontos számunkra, hogy kifejezzük, nyitottak vagyunk minden lehetőségre az emberek szolgálatában és készek vagyunk oda menni, ahol nagyobb szükség van a segítségünkre.

Ma az országban két oktatási intézményben (Budapesten és Egerben) működnek együtt a nővérekkel világi tanárok, nevelők és szülők a felnövekvő generációk szolgálatában. "Iskoláinkban a szentignáci lelkiség szerint és Ward Mária karizmája alapján három alappillérre épül értékközvetítő pedagógiánk: TUDÁS, LELKISÉG, SZOLGÁLAT. Célunk, hogy a nevelés által keresztény értékekre épülő társadalmat szolgáljunk. Ezt azzal kívánjuk elősegíteni, hogy iskoláinkban egészséges női és férfi identitású, önállóan gondolkodó, felelősséget vállaló, nemzeti gyökereiben erős, szolgálatra kész fiatalokat képzünk." (Részlet a rend iskolai küldetésnyilatkozatából)

Az elmúlt évszázadok során Európában elsősorban az iskolai oktatás és nevelés jellemezte a nővérek apostoli szolgálatát. A magyar tartományban ma is az iskolai jelenlét a legmeghatározóbb. Idős nővéreink ápolása érdekében működtetünk egy idősek otthonát.
Vannak olyan rendtagok, akik mások által fenntartott intézményekben végeznek apostoli munkát. Saját lelki életünk elmélyítése mellett (éves lelkigyakorlaton való részvétel, megújulás éve) szívügyünk, hogy a hozzánk fordulóknak lelki segítséget nyújtsunk: személyes beszélgetések és egyéni lelki kísérés keretében, lelkigyakorlatok adásával, gyalogos zarándoklatok és táborok szervezésével, hivatások gondozásával. Életformánk lényeges része a folyamatos képzés különböző szakmai és lelkiségi téren egyaránt. Nagyon fontos számunkra az Egyház szolgálata és más rendekkel, valamint világiakkal való együttműködés.
Idős és beteg nővértársaink a maguk nagyon értékes módján támogatják az aktívan dolgozó nővéreket: imádságukkal és szenvedéseik türelmes felajánlásával járulnak hozzá a Congregatio Jesu apostoli küldetéséhez.

Rendünk számos országban van jelen, ezért széleskörű kapcsolatokat ápolunk más tartományokkal, rendszeresen részt veszünk nemzetközi konferenciákon, találkozókon.

Ward Mária nővérei 2013-ban kb. 2500-an vannak világszerte mind az öt kontinensen a rend két ágában (CJ és IBVM).

Inspiráló számunkra, hogy válaszokat kereshetünk a gyorsan változó világunk kihívásaira, hűségesen alapítónőnk karizmájához és kitartva a számunkra fontos értékek mellett. Örömmel és reménnyel tölt el, hogy ezt a "zarándokutat" másokkal együtt járhatjuk: különböző rendek tagjaival, a katolikus és más egyházak képviselőivel, és számtalan jó szándékú emberrel.

"Az isteni szeretet hasonló a tűzhöz, amelyet elzárni nem lehet; mert lehetetlen az Istent szeretni a nélkül, hogy az ő dicsőségét terjeszteni ne fáradoznánk." (Ward Mária)

Egyházjogi státusza: pápai jogú női szerzetes intézmény. 
 A közösség jogi személy.

További részletek a rend honlapján.