Úti Boldogasszony Társasága

P. Carl Dinkhauser S.J. és Mária Elisabeth Strachotinsky alapították a Társaságot 1936-ban Steyer-ben. Közösen megszerkesztették a szabályzatot a Maria Elisabeth köré gyűlt első tagok szárnára. Ennek alapját a szentignáci lelkiség adta. Maria Elisabeth építette fel és vezette a Társaságot sok éven át.

1939-ben a Társaságot Innitzer érsek "Pia Unio"-ként ismerte el. Az első tagok szinte valamennyien a Mária Kongregációkból csatlakoztak a közösséghez. Munkahellyel rendelkező, hajadonok, akik hitükkel tanúskodva a világban éltek, s ezt a tanúságtételt különösen a munkahelyükön gyakorolták. Az első csoport a háború alatt titokban működött. 

1948-ban XII. Piusz pápa Dekrétumban egyházmegyei jogú Világi Intézmény rangjára emelte a Társaságot. Ekkor tették le először a tagok a szoros egyházhoz tartozás tudatos jeleként a hármas fogadalmat: a Mennyek Országáért vállalt tisztaság, az engedelmesség és a szegénység fogadalmát.  

1953 Vizkeresztjén - mely azóta a Társaság általános ünnepe - a Társaság pápai jogú Világi Intézmény lett. Ez az életforma rövid idő alatt nagyon sok nőben visszhangra talált, és a Társaság így hamarosan külföldön is elterjed. 

A társaság Loyolai Szent Ignác által megalapozott lelkiség szerint él. E lelkiség sajátossága: érzékenyen figyelni a mindennapokban hozzánk szóló isteni hívásra, és állandóan készen állni Isten akaratának teljesítésére. Jézus követésében pedig a tagok Máriának, az Úr Édesanyjának példáját követik. A Társaság tagjai Jézus követésében, az evangéliumi tanácsok szabadakaratból fakadó vállalásával járják egyéni útjukat a világban. Személyes felelősségtudattal, jelenlétükkel és odaadásukkal próbálják az evangélium üzenetét, annak következményével együtt hirdetni a különböző foglalkozásokban és népcsoportokban, társadalmi rendszerek- és az élet különféle helyzeteinek kihívásaiban. Mivel nem élnek együtt, ezért nincs közös működési területük sem egyházi, sem társadalmi (szociális) területen. Közülük azonban sokan tevékenykednek egyházi szolgálatban. 

A krisztusi hívás átható, magával ragadó ereje révén kapcsolódnak a Társaság tagjai az evangéliumi tanácsokban Istenhez és az Egyházhoz. Az Egyház általi elfogadás és küldés biztosítja a keretet ennek az életformának helyes megéléséhez. Az Istennek való teljes önátadás és a világban való élet egységet kell alkosson. A szüntelen belső nyitottság a Szentlélek irányítására adja meg az eligazítást. "Istent keresni és megtalálni mindenben" - ez a Társaságban való élet feltétele. E nélkül lehetetlen azt a célt elérni, melyet a pápai dokumentum így fogalmaz: "A világot belülről kell megszentelni." 

Az Úti Boldogasszony Társaságának központja Bécsben van. A Társaság körzetekre tagolódik, melyekért egy-egy körzeti vezető a felelős. A körzeten belül találhatunk kisebb csoportokat és egyedülálló tagokat is. Így a Társaság tagjai megtalálhatók az európai országokban, az USA-ban, Jaimaikán, a Fölöp-szigeteken, Indiában, Taivanban és Koreában. 

Magyarországon már az üldöztetés éveiben megismerkedtek tagjaik a Társasággal az egyik tagjuk által, aki a grazi körzetbe lépett be. Itthon titokban, kis közösségekben, magán lakásokban éltek. Ebben az időben a szűkös lehetőségeket kihasználva tartották a kapcsolatot a bécsi központtal. 1990 után nyílt lehetőség, hogy Magyarországon is megismerjék és elismerjék a Társaságot.  

Egyházjogi státusza: pápai jogú világi intézmény. 
A közösség jogi személy.

A közösség nemzetközi központja:

A közösség magyar központja: