¹Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”

²Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük.

³Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni.

⁴Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal.

⁵Péter így szólt Jézushoz: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”

⁶Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.

⁷Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

⁸Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust.

⁹A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.

¹⁰A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad.

¹¹Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?”

¹²Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része.

¹³Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”

¹⁴Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük. Írástudók vitatkoztak velük.

¹⁵Mihelyt az emberek észrevették, elcsodálkoztak, majd eléje siettek és üdvözölték.

¹⁶Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?”

¹⁷Valaki megszólalt a tömegből: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg.

¹⁸Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”

¹⁹„Ó, te hitetlen nemzedék – válaszolta –, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!”

²⁰Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett.

²¹„Mióta szenved a bajban?” – kérdezte apját. „Kicsi kora óta – válaszolta. –

²²Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk.”

²³Jézus így felelt: „Ha valamit tehetsz?… Minden lehetséges annak, aki hisz.”

²⁴A fiú apja erre felkiáltott: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!”

²⁵Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!”

²⁶Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt.

²⁷Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt.

²⁸Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”

²⁹„Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” – felelte.

³⁰Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla,

³¹mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad.

³²Nemigen értették ugyan a szavait, de nem merték kérdezgetni.

³³Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettetek az úton?”

³⁴Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük.

³⁵Leült, odahívta a tizenkettőt, s így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.”

³⁶Aztán odahívott egy gyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta:

³⁷„Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

³⁸Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.”

³⁹Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni.

⁴⁰Aki nincs ellenünk, az velünk van.

⁴¹Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat.

⁴²Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.

⁴³Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre.

⁴⁴

⁴⁵Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni.

⁴⁶

⁴⁷Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni,

⁴⁸ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.

⁴⁹Mindenkit tűzzel sóznak majd meg.

⁵⁰A só jó. De ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és éljetek békében egymással.”