AZ ELSŐ SIRALOM

ALEF

¹Ó, mily elhagyottan ül a város,

AZ ELSŐ SIRALOM

ALEF

amely egykor tele volt néppel!

AZ ELSŐ SIRALOM

ALEF

Olyan, mint az özvegy,

AZ ELSŐ SIRALOM

ALEF

bár nagy volt a népek között.

AZ ELSŐ SIRALOM

ALEF

A tartományok úrnőjét,

AZ ELSŐ SIRALOM

ALEF

lám, robotra fogták.

BET

²Csak sír, egyre sír éjjelente,

BET

könnyei peregnek az arcán.

BET

Azok közül, akik szerették,

BET

egy sincs, hogy vigasztalja.

BET

Barátai mind cserbenhagyták,

BET

és ellenségeivé lettek.

GHIMEL

³Számkivetésbe került Júda, alávetve

GHIMEL

elnyomásnak, nehéz szolgaságnak.

GHIMEL

A pogány népek között lakik,

GHIMEL

s nem talál nyugalmat.

GHIMEL

Üldözői mind utolérték,

GHIMEL

ott, ahol nem volt menekvése.

DALET

⁴A Sionra vivő utak gyászolnak,

DALET

mert nincs, aki ünnepelni jönne.

DALET

Kapui mind elhagyottak,

DALET

papjai sóhajtoznak.

DALET

Lányai gyászban vannak,

DALET

és ő maga is csupa keserűség.

HE

⁵Akik szorongatták, fölé kerekedtek,

HE

ellenségei dúskálkodnak.

HE

Maga az Úr sújtott le rá,

HE

tömérdek vétke miatt.

HE

Gyermekei fogságba mentek,

HE

az elnyomó szeme láttára.

VAU

⁶Sion leányának eltűnt

VAU

minden dicsősége.

VAU

Fejedelmei olyanok lettek,

VAU

mint a kosok,

VAU

amelyek nem találnak legelőt.

VAU

Erejüket vesztve vonszolják magukat

VAU

üldözőik előtt.

ZAJIN

⁷Jeruzsálem emlékezetébe idézi

ZAJIN

nyomorúsága és elnyomatása napjait,

ZAJIN

amikor népe ellenség kezére került,

ZAJIN

és senki nem sietett segítségére.

ZAJIN

Elnyomói látták ezt,

ZAJIN

és mulattak pusztulásán.

CHET

⁸Súlyosan vétkezett Jeruzsálem,

CHET

és tisztátalanná vált.

CHET

Azok, akik tisztelték,

CHET

most mind megvetik,

CHET

mert látják gyalázatát.

CHET

Ő maga meg csak sóhajtozik,

CHET

és szégyenében elfordítja arcát.

TET

⁹Szenny borítja ruhája szegélyét;

TET

nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut.

TET

Szörnyű mélyre süllyedt,

TET

és nincs, aki vigasztalja.

TET

„Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat,

TET

mert ellenségem ujjong fölöttem.”

JOD

¹⁰Az ellenség kinyújtotta kezét

JOD

minden drágasága felé.

JOD

S látnia kellett, amint a pogányok

JOD

behatoltak szentélyébe;

JOD

azok, akiknek megtiltottad,

JOD

hogy belépjenek gyülekezetedbe.

KAF

¹¹Egész népe sóhajtozik,

KAF

és kenyér után eseng.

KAF

Odaadják élelemért minden kincsüket,

KAF

csak hogy megmentsék életüket.

KAF

¹¹„Nézz rám, Uram, és vedd észre,

KAF

mennyire megvetnek!”

LAMED

¹²Ó, ti mindnyájan,

LAMED

akik erre jártok az úton,

LAMED

nézzetek ide és lássátok:

LAMED

Van-e oly fájdalom,

LAMED

mint az én fájdalmam?

LAMED

Mert lesújtott rám az Úr

LAMED

izzó haragjának napján.

MEM

¹³Tüzet bocsátott le a magasból,

MEM

s az átjárta minden csontomat.

MEM

Hálót feszített ki a lábam előtt,

MEM

és elbuktatott.

MEM

Elhagyatott lettem,

MEM

s nyomorult egyszer s mindenkorra.

NUN

¹⁴Súlyosan rám nehezedik vétkeim igája,

NUN

az ő keze rótta össze.

NUN

Az Úr igája nyomja nyakamat,

NUN

s maradék erőm fogytán van.

NUN

Ellenségeim kénye-kedvére hagyott az Úr,

NUN

s nincs erőm, hogy ellenálljak.

SZÁMECH

¹⁵Megalázta az Úr vitéz harcosaimat;

SZÁMECH

ünnepi gyülekezetet hívott egybe

SZÁMECH

ellenem, hogy eltiporja ifjaimat.

SZÁMECH

Sajtójában az Úr összetaposta

SZÁMECH

Júda hajadon leányát.

AJIN

¹⁶Ezért sírok oly keservesen,

AJIN

szememből patakzik a könny.

AJIN

S vigasztalóm, aki erőt önthetne belém,

AJIN

messze van tőlem.

AJIN

Fiaim nyomorúságra jutottak,

AJIN

mert az ellenség felülkerekedett.

PE

¹⁷Sion a kezét nyújtja,

PE

de nincs, aki vigasztalja.

PE

Az Úr mindenfelől elnyomókat

PE

küldött Jákob ellen.

PE

S Jeruzsálem utálat tárgya lett körükben.

CÁDE

¹⁸Igazságosan sújt az Úr,

CÁDE

mert lázongtam parancsai ellen.

CÁDE

Hallgassatok ide mind, ti nemzetek,

CÁDE

és lássátok fájdalmamat:

CÁDE

Szüzeim és ifjaim fogságba mentek.

KOF

¹⁹Segítségért folyamodtam barátaimhoz,

KOF

de cserbenhagytak.

KOF

Papjaim és véneim

KOF

elpusztultak a városban,

KOF

amikor élelmet kerestek,

KOF

hogy megmentsék életüket.

RES

²⁰Nézd, Uram, mennyire szorongok!

RES

Megrendült egész bensőm,

RES

s a szívem megfordult bennem.

RES

Bizony, mennyit lázongtam ellened!

RES

És most kívül fiaimtól foszt meg a kard,

RES

belül meg a halál pusztít.

SIN

²¹Halld meg, mennyit sóhajtozom,

SIN

mert nincs, aki vigasztaljon!

SIN

Ellenségeim mind ujjonganak

SIN

pusztulásom hírére,

SIN

amiért így bántál velem.

SIN

Hozd el hát a napot, amelyet megígértél,

SIN

hadd legyenek hozzám hasonlóvá!

TAV

²²Jusson színed elé minden gonoszságuk,

TAV

s bánj velük úgy, amint velem bántál

TAV

minden vétkemért!

TAV

Bizony, sokat sóhajtozom,

TAV

és szomorú a szívem.