A kereszténység és más vallások

Milyen a keresztények viszonya a nem keresztény vallásokhoz?

Amióta ember él a földön, létezik a vallás is. Az ember ugyanis szünet nélkül keresi a válaszokat élete legnagyobb kérdéseire, próbálja felfejteni azt a rejtélyt, ami ő maga. Ám eközben ráébred, hogy nem tud önmaga számára kielégítő választ találni – valami saját magán túlira van igénye. Így hát elkezd keresni, kutatni az ég felé. Megteremti ennek a keresésnek az intézményes formáit, vagyis a világ nagy vallásait.

A kereszténység hitének alapja, hogy itt nem pusztán az ember istenkereséséről van szó, hanem alapvetően arról, hogy Isten keresett meg minket; nem mi találtuk ki Őt, hanem Ő mondta el magát nekünk. Ennek fényében nem feledkezik meg arról, amit Jézus mond: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (Jn 14,6). Ez azt jelenti, hogy Jézus az emberi nem tökéletes útja Isten felé, Ő az Igazság teljessége, és csak Ő tud a végső válasza, élete lenni.

Ezzel együtt a hívő ember tiszteletben tartja a többi vallást. „Az Egyház a többi vallásokban elismeri, hogy »árnyékban és képekben« ugyan, de Istent keresik. Még nem ismerik Őt, de közel van hozzájuk, hiszen Ő ad mindenkinek életet […], és azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Így az Egyház mindent, ami a vallásokban igaz és jó, úgy tekint, »mint előkészületet az evangéliumra, és mint annak ajándékát, […] aki megvilágosít minden embert, hogy élete legyen«” (KEK 843).