A KÖNYV CÉLJA
1Salamonnak, Dávid fiának,
A KÖNYV CÉLJA
Izrael királyának mondásai,
2hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk,
és megértsük az értelmes beszédet;
3hogy világos útmutatást kapjunk,
igazságosságra, jogra, becsületre;
4hogy a tapasztalatlan
okosságra tegyen szert,
az ifjú meg tudásra és körültekintésre.
5Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását,
az értelmes megtudja,
hogyan kormányozzon.
6Hogy megértsük a mondást
és a hasonlatot,
a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.
7A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme,
ám a balgák
megvetik a bölcsességet és az intést.
I. BEVEZETŐ
A BÖLCSESSÉG AJÁNLÁSA
Óvás a gonosz cimboráktól
8Hallgass, fiam, atyád intelmére,
I. BEVEZETŐ
A BÖLCSESSÉG AJÁNLÁSA
Óvás a gonosz cimboráktól
s ne vedd semmibe anyád tanítását!
9Hisz díszes koszorú ez a fejedre,
ékes aranylánc a nyakadba.
10Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak,
ne egyezz bele!
11Ha így szólnak hozzád: „Gyere velünk,
vérre leselkedünk,
ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk,
12úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág,
az egészségest csakúgy,
mint azt, aki sírba készül,
13mindenféle drága kincset szerzünk,
megtöltjük zsákmánnyal a házunkat,
14s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor,
mindannyiunknak
közös lesz az erszényünk.”
15Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra,
tartsd távol lábadat ösvényüktől.
16[Mert hisz a gonosz után fut a lábuk,
és vért ontani sietnek.]
17Valójában nem hoz az a háló semmit,
17amit minden madár szeme láttára vetnek.
18Hisz a saját vérükre leselkednek,
a saját életüknek vetnek csapdát.
19Így végzi mind, aki rablott holmit szerez,
életét veszi az saját gazdájának.
A könnyelmű korholása
20Hangosan kiált az utcán a bölcsesség,
A könnyelmű korholása
és a tereken is fölemeli hangját.
21Kiabál a lármás utcáknak elején,
szót emel a kapuk nyílásánál, a városban.
22Meddig kedvelitek,
ó, ti éretlenek, az éretlenséget,
ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést?
Meddig gyűlölik az észt az esztelenek?
23Hallgassatok korholó szavamra!
Kiöntöm előttetek egész lelkemet,
és a szavaimat elétek tárom:
24Mert amikor hívtalak benneteket,
nem jöttetek,
oda sem néztetek,
amikor a kezemet nyújtottam;
25semmibe vettétek minden tanácsomat,
és a feddésemmel mit sem törődtetek.
26Ezért most én is nevetek bajotokon,
gúnyolódom,
ha hatalmába kerít titeket a rettegés,
27ha rátok tör a félelem, mint a zivatar,
ha szélvihar módján közeleg romlásotok,
ha utolér az ínség és a szorongattatás.
28Akkor hívnak, de én nem felelek,
akkor keresnek, de nem találnak.
29Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás,
és az Úr félelmét kevésre becsülték,
30mivel elvetették a tanácsomat,
és a korholásomat megvetették,
31azért most csak egyék tetteik gyümölcsét,
lakjanak jól azzal, amit kiterveltek.
32A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk,
jómódjuk tönkreteszi a bolondokat.
33De aki rám hallgat, biztonságban élhet,
nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.