Sámuel második könyve

Dávid értesül Saul haláláról.

¹Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt.

²A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult előtte.

³Dávid megkérdezte: „Honnét jössz?” „Izrael táborából menekültem” – felelte.

⁴„Mi történt? – kérdezte Dávid. – Beszéld el nekem!” „A nép elmenekült a csatából – válaszolta –, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!”

⁵Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: „Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?”

⁶A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: „Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul lándzsája fölé hajolt – nyomában a kocsik és lovasok.

⁷Amikor megfordult és észrevett, megszólított:

⁸„Ki vagy?” „Egy amalekita” – válaszoltam.

⁹Erre megparancsolta: „Gyere ide és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet.”

¹⁰Odamentem hát és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejéről a koronát meg a karjáról a karperecet és elhoztam ide, uramnak.”

¹¹Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind.

¹²Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén.

¹³Dávid ezután megkérdezte a legénytől, aki a hírt hozta neki: „Hova való vagy?” „Egy amalekitának, egy betelepült jövevénynek vagyok a fia” – válaszolta.

¹⁴Erre Dávid azt mondta: „Hát nem féltél kinyújtani a kezed és megölni az Úr fölkentjét?”

¹⁵Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: „Gyere ide és szúrd le!” Az leszúrta, úgyhogy meghalt.

¹⁶Dávid így szólt hozzá: „Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést.”

Dávid siratóéneke.

¹⁷Dávid ezt a siratóéneket énekelte Saulra és Jonatánra –

¹⁸följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik:

¹⁹Izrael, dicsőséged ott hever holtan a dombjaidon. Hogy estek el a hősök?

²⁰Ne adjatok hírt róla Gátban, ne híreszteljétek Aszkolon utcáin. A filiszteusok lányai ne örüljenek, a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak.

²¹Gilboa hegyei, se harmat, se eső ne öntözzön benneteket, hitszegő földeteket, ahol szégyen érte a hős pajzsát: nem olajjal kenték fel Saul vértjét,

²²hanem az elesettnek a vérével, a bajnoknak a velejével. Jonatán íja sose tévesztett célt, Saulnak kardja nem tért haza soha zsákmány nélkül.

²³Saul és Jonatán – hogy kedvelték és szerették egymást! Elválaszthatatlanok voltak életben s halálban. Gyorsabbak voltak a sasnál, erősebbek az oroszlánnál.

²⁴Izrael lányai, sirassátok hát Sault, aki bíborba és patyolatba öltöztetett benneteket, s arany ékszert tűzött ruhátokra.

²⁵Hogy estek el a hősök az ádáz csatában? Halálod mély gyászba borít, Jonatán,

²⁶szívem bánkódik miattad testvérem, Jonatán. Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél.

IV. DÁVID

²⁷Hogy estek el a hősök, harci fegyvereik hogy törtek szét?