Jakab levele

Bevezetés.

¹Jakab, Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletet (küld) a szórványokban élő tizenkét törzsnek.

A megpróbáltatások.

²Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.

³Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.

⁴Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.

⁵Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné,

⁶s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél.

⁷Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól,

⁸hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.

⁹Az alacsony rangú testvér viszont dicsekedjék felmagasztalásával,

¹⁰a gazdag meg megalázkodásával, mert mint a rét virága, semmivé lesz.

¹¹Ha a nap fölkel, perzselő heve kiégeti a növényt, virága lehull, szépsége elenyészik. Így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival.

A kísértés.

¹²Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.

¹³Senki se mondja, aki kísértést szenved: „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit.

¹⁴Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe.

¹⁵Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül.

¹⁶Ne legyetek hát tévedésben, szeretett testvéreim.

¹⁷Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.

¹⁸Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.

Az igazi jóság.

¹⁹Értsétek meg, kedves testvéreim: Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

²⁰Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami Isten előtt igazságos.

²¹Ezért hagyjatok fel minden tisztátalansággal és burjánzó gonoszsággal, fogadjátok szelídséggel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket.

²²A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.

²³Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettől kapott arcát tükörben nézegeti.

²⁴Megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt.

²⁵Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz.

²⁶Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér.

²⁷Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.