1Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszán hónap első napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzséből származott,

2Szuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot.

3Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben.

4Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön.

5Egyszer csak előkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettő készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek.

6Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen.

7A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön.

8Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtől, várta pusztulását és hívta az Istent.

9Könyörgésükre egy kis forrás bővízű, nagy folyóvá dagadt.

10Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat.

11Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította – késő éjszakáig –, hogy behatoljon értelmébe.

12Mardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota őrei voltak.

13Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak.

14A király kérdőre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette őket.

15A király följegyeztette a történteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt.

16Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában.

17Ámán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak.

18Achasvéros idejében történt – ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott –,

19abban az időben, amikor Szuza várában királyi trónján ült,

20uralkodásának 3. évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és főembereinek.

21Így akarta királyságának gazdagságát és fényét eléjük tárni, és a saját nagyságát csillogtatni, hosszabb ideig, száznyolcvan napon át.

22Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében.

23Fehér gyolcsvásznak, lilába játszó bíborszövetek függtek bíbor és bisszus köteleken, ezüstgyűrűkkel rögzítve a fehér márványoszlopokon. A porfir, fehér márvány, gyöngyház és fekete márvány padozaton arany­ és ezüstheverők álltak.

24A királyi bort aranykelyhekben szolgálták fel – mind másféle volt – a király bőkezűségéből nagy bőségben.

25A király rendelete értelmében senkit sem kényszerítettek ivásra. A király ugyanis meghagyta minden udvarmesterének, hogy mindenki azt fogyassza, ami jólesik neki.

26Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában.

27A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizzetának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak,

28hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét, koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt.

29Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. A király nagyon ingerült lett és fellobbant a haragja.

30A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak.

31A királyhoz a médek és a perzsák hét fejedelme: Karsena, Setar, Admata, Tarsis, Meresz, Marszena és Memukán állt a legközelebb. Ezek látták a király arcát, és az első helyeket foglalták el a birodalomban.

32„Mi történjék – kérdezte – törvény szerint Vasti királynéval, amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?”

33Memukán – a király és a fejedelmek hallatára – így válaszolt: „Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és minden nép ellen is, akik, s amelyek Achasvéros összes tartományában csak vannak.

34Mert a királyné tette tudomására jut az asszonyoknak, s arra bátorítja fel őket, hogy megvessék férjüket, hiszen azt mondják: Achasvéros király megparancsolta Vasti királynénak, hogy menjen be hozzá, de ő nem ment be.

35A méd és a perzsa fejedelmek feleségei még ma megtudják a királyné válaszát, s elismétlik a király minden fejedelmének. Ebből sok bosszúság és harag származik.

36Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá.

37Így amikor a király rendeletét az egész hatalmas birodalomban kihirdetik, akkor minden asszony – a legnagyobbtól a legkisebbig – megadja férjének a tiszteletet.”

38Tetszett a tanács a királynak és a fejedelmeknek, és a király Memukán tanácsa szerint járt el.

BEVEZETÉS ESZTER KÖNYVÉHEZ

Mardokeus álma.

39Leveleket küldött a birodalom minden tartományába, minden tartománynak a maga írásával, és minden népnek a maga nyelvén, hogy a maga házában a férfi az úr.