A Prédikátor könyve

¹A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai.

²Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság!

³Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?

ELSŐ RÉSZ

Előszó.

⁴Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad.

⁵A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel.

⁶A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér – így ismétli járását a szél.

⁷Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé.

⁸Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott.

⁹Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.

¹⁰Ha azt mondják valamire: „Lám, ez új”, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak.

¹¹Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.

Salamon élete.

¹²Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben.

¹³Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele.

¹⁴Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés.

¹⁵Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni.

¹⁶Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem.

¹⁷Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés.

¹⁸Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza.