A Makkabeusok második könyve
1. LEVELEK AZ EGYIPTOMI ZSIDÓKNAK
Első levél.
1Üdvözlet testvéreinknek, az Egyiptomban élő zsidóknak! Testvéreitek, a Jeruzsálemben és Júdeában élő zsidók minden jót kívánnak.
2Halmozzon el benneteket az Isten jótéteményeivel, és emlékezzék meg hűséges szolgáival, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről.
3Adjon mindnyájatoknak Őt félő, akaratát bizalommal, készségesen teljesítő szívet.
4Tegye lelketeket fogékonnyá törvénye és parancsai iránt, és adjon nektek békességet.
5Hallgassa meg kéréseiteket, bocsásson meg nektek, és ne hagyjon el benneteket a szorongattatás idején.
6Így imádkozunk most itt értetek.
7Demetriusz király uralma idején, a 169. esztendőben meg így írtunk mi, zsidók, nektek: „A ránk szakadt szorongattatásnak ezekben az éveiben, amikor Jázon és követői elpártoltak a szent földtől és a királytól,
8felgyújtották a templom nagy kapuját és ártatlan vért ontottak, az Úrhoz könyörögtünk és meghallgatásra találtunk. Akkor égő és ételáldozatot mutattunk be, meggyújtottuk a mécseseket és kitettük a kenyeret.”
9S most azért írunk, hogy Kiszlév hónapjában ti is üljétek meg a sátoros ünnepeket. A 188. esztendőben járunk.
Második levél. Megszólítás.
10Jeruzsálem és Júdea lakói, a nagytanács és Júdás üdvözletüket küldik és jó egészséget kívánnak Ptolemeusz király nevelőjének, a fölkent papok nemzetségéből való Arisztobulosznak, valamint az egyiptomi zsidóknak.
Köszönet Antiochusz megbüntetéséért.
11Nagy veszedelmekből mentett ki az Isten, ezért szívből köszönjük neki, hogy harcolt értünk a király ellen.
12Mert ő űzte ki azokat, akik a szent városban harcoltak.
13Amikor ugyanis a vezérük legyőzhetetlennek látszó seregével Perzsiába ment, Nanea templomában agyonütötték őket, Nanea papjai ugyanis cselhez folyamodtak.
14Antiochusz odament azzal az ürüggyel, hogy eljegyzi magát vele, hogy így a kincseket jegyajándékul elvihesse.
15Nanea templomának papjai ki is hordták (a kincseket). De amikor kevesedmagával a templom területére ment, mihelyt belépett, bezárták a templomot.
16Majd kinyitottak egy titkos ajtót a tetőn, és köveket dobálva agyonütötték a fejedelmet embereivel együtt. Darabokra vágták, és levágott fejét odavetették a kint várakozóknak.
17Istenünk legyen áldott mindenben, mivel kiszolgáltatta az istenteleneket!
A szent tűz.
18Amikor Kiszlév hónap huszonötödik napján meg akartuk ünnepelni a templom megtisztítását, illőnek tartottuk, hogy ti is üljétek meg a sátoros ünnepet és a tűz ünnepét annak emlékére, hogy Nehemiás fölépítette a templomot és az égőáldozatok oltárát, és áldozatot mutatott be.
19Mert amikor atyáinkat elhurcolták Perzsiába, a jámbor papok vittek magukkal tüzet az égőáldozatok oltáráról, és elrejtették egy kiszáradt kúthoz hasonló üregben. Itt őrizték, úgyhogy a helyről nem is szerzett senki tudomást.
20Évek múltán úgy tetszett az Úrnak, hogy a perzsa király hazaengedje Nehemiást. Ekkor elküldte azoknak a papoknak az utódait a tűzért, akik elrejtették. Amikor ezek jelentették, hogy nem találtak tüzet, csak iszapos vizet, megparancsolta, hogy merítsenek belőle és vigyék oda neki.
21Mindent előkészítettek az áldozathoz. Most Nehemiás megparancsolta a papoknak, hogy a fára és ami rajta volt, arra öntsék rá a vizet.
22Amikor ezt megtették s egy kis idő elteltével kisütött a nap, amelyet eddig felhő takart, hatalmas láng lobbant fel, úgyhogy mindnyájan elámultak rajta.
23Míg az áldozat égett, a papok imádkoztak. A papok kezdték Jonatánnal az élükön, a többiek pedig – Nehemiással – folytatták.
24Így hangzott az ima: „Urunk, Urunk és Istenünk, mindenek Teremtője, Félelmetes és Hatalmas, Igazságos és Könyörületes,
25Egyetlen Király és Jótevő, az Élet javainak Egyedüli Osztogatója, Egyetlen Igaz, Mindenek fölötti Úr, Örökkévaló, Te minden veszedelemből kimented Izraelt, kiválasztottad atyáinkat és megszentelted őket!
26Fogadd el az áldozatot a népért, Izraelért. Oltalmazd és szenteld meg örökségedet.
27Szétszórtságunkból vezess bennünket újra együvé. Szabadíts meg minket a pogány népek szolgaságától! Tekints irgalmasan a megalázottakra és a megvetettekre. Akkor megtudják a pogányok is, hogy a mi Istenünk vagy.
28Büntesd meg azokat, akik minket gyötörnek és gőgösen gyaláznak.
29Verjen gyökeret néped szent helyeden, amint Mózes mondta.”
30Aztán dicsőítő énekeket énekeltek a papok.
31Amikor az áldozat egészen elégett, Nehemiás megparancsolta, hogy a maradék vizet is öntsék rá a nagy kőre.
32Amikor ezt megtették, láng csapott fel, de az oltárról átcsapó láng elnyelte.
33Amikor az esetről tudomást szereztek, jelentették a perzsa királynak, hogy azon a helyen, ahol az elhurcolt papok elrejtették a magukkal hozott tüzet, víz tört fel – ezzel szentelték fel Nehemiás emberei az áldozati ajándékokat.
34Miután kivizsgáltatta az ügyet, a helyet bekerítette és szentté nyilvánította.
35Azokat pedig, akik elnyerték kegyeit, gazdagon megajándékozta.
36Nehemiás emberei neftarnak nevezték, ami annyit jelent, mint tisztulás, általában azonban naftának hívták.