A Galatáknak írt levél

Címzés és személyes kapcsolat.

¹Pál, aki nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus, és az őt a halálából föltámasztó Atyaisten által apostol,

²és minden itteni testvér Galácia egyházainak:

³Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól,

⁴aki odaadta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket ebből a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint.

⁵Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Ámen.

⁶Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz,

⁷jóllehet nincs más; legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát.

⁸De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!

⁹Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok: átkozott legyen!

¹⁰Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.

I. AZ APOSTOL SZEMÉLYE KÖRÜLI VITÁK

Apostoli meghívása.

¹¹Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való.

¹²Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

¹³Hallhattátok már, hogy azelőtt, még mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam: könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát és a romlására törtem.

¹⁴A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert fölöttébb buzgó követője voltam atyáim hagyományainak.

¹⁵De amikor úgy tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott,

¹⁶hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak; nem hallgattam a testre és a vérre,

¹⁷és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba.

¹⁸Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig.

¹⁹Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

²⁰Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.

²¹Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba.

²²Júdea Krisztusban hívő egyházai tehát személyesen nem ismertek meg.

²³Csak hallomásból tudták rólam: Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelőtt a romlására tört.

²⁴És magasztalták értem az Istent!