Bevezetés

¹Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban;

²ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette.

³Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

⁴s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

I. A FIÚ ÉS AZ ANGYALOK

Krisztus fönségesebb az angyaloknál.

⁵Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A fiam vagy, ma szültelek?” Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam.”

⁶Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.”

⁷Az angyalokról így beszél:

Aki követeit szelekké teszi,

és szolgáit tűzlángokká.

⁸A Fiához ellenben e szavakkal fordul:

Isten, trónod áll örökre,

királyi pálcád igazságosság vesszője.

⁹Az igazságot szereted,

a gonoszságot gyűlölöd,

azért kent föl Isten, a te Istened,

a vigasság olajával minden társad felett.

¹⁰Továbbá:

Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet,

az ég is a te kezed munkája.

¹¹Ezek elmúlnak,

de te nem múlsz el soha,

mindenek elavulnak, mint valami ruha.

¹²Akár a köntöst,

úgy göngyölöd össze őket,

s mint a ruha, úgy változnak meg.

Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid

nem érnek véget.

¹³Ugyan melyik angyalnak mondta valaha:

Jobbom felől foglalj helyet,

és lábad alá teszem zsámolyul

minden ellenségedet?

¹⁴Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.