A Filippieknek írt levél

Köszöntés és kegyelmi kapcsolat.

¹Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái a Filippiben élő összes szentnek Krisztus Jézusban, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt.

²Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!

³Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek,

⁴és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról,

⁵mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében.

⁶Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.

⁷Méltányos is, hogy így gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és bizonyítom.

⁸Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.

⁹Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban,

¹⁰hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára,

¹¹s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.

A nehézségek növelik az apostol bizalmát.

¹²Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak.

¹³Az egész prétoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem.

¹⁴Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát.

¹⁵Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust.

¹⁶Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól,

¹⁷amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem.

¹⁸De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki.

¹⁹Tudom ugyanis, hogy ez – hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének – üdvösségemre válik.

²⁰Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.

²¹Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.

²²Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak.

²³Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna.

²⁴De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.

²⁵Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára.

²⁶Így még több okotok lesz arra, hogy dicsőségtek Krisztus Jézusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok.

²⁷Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan. Így akár elmegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt hallhatom rólatok, hogy egy lélekkel helytálltok, egy szívvel munkálkodtok az evangéliumi hitért, s az ellenfelektől egyáltalán nem ijedtek meg.

²⁸Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra meg az üdvösségnek Istentől adott bizonyítéka.

²⁹Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte.

³⁰Hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amit nálam láttatok, és amiről most hallotok.