A Filippieknek írt levél

Köszöntés és kegyelmi kapcsolat.

1Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái a Filippiben élő összes szentnek Krisztus Jézusban, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt.

2Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!

3Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek,

4és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról,

5mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében.

6Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.

7Méltányos is, hogy így gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és bizonyítom.

8Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.

9Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban,

10hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára,

11s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.

A nehézségek növelik az apostol bizalmát.

12Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak.

13Az egész prétoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem.

14Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát.

15Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust.

16Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól,

17amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem.

18De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki.

19Tudom ugyanis, hogy ez – hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének – üdvösségemre válik.

20Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.

21Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.

22Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak.

23Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna.

24De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.

25Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára.

26Így még több okotok lesz arra, hogy dicsőségtek Krisztus Jézusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok.

27Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan. Így akár elmegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt hallhatom rólatok, hogy egy lélekkel helytálltok, egy szívvel munkálkodtok az evangéliumi hitért, s az ellenfelektől egyáltalán nem ijedtek meg.

28Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra meg az üdvösségnek Istentől adott bizonyítéka.

29Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte.

30Hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amit nálam láttatok, és amiről most hallotok.