Krisztus példája.

¹Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés,

²akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekedtek.

³Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.

⁴Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

⁵Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.

⁶Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell,

⁷hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.

⁸Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

⁹Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek,

¹⁰hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,

¹¹s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

¹²Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, hogy távol kell lennem.

¹³Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.

¹⁴Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent,

¹⁵hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben.

¹⁶Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz, hogy Krisztus Jézus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen.

¹⁷Sőt, ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal.

¹⁸Örüljetek hát ti is, örüljetek velem!

Munkatársainak ajánlása.

¹⁹Remélem Urunk Jézusban, hogy nemsokára elküldhetem Timóteust, és megnyugodhatom, hallva hogylétetekről.

²⁰Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületű volna, s oly őszintén szívén viselné ügyeteket.

²¹A többiek mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét.

²²Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható, hiszen, mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében.

²³Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom, hogyan áll az ügyem.

²⁴Sőt bízom az Úrban, hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok.

²⁵Addig is szükségesnek tartom, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditusz testvéremet, munka­ és küzdőtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen.

²⁶Nagyon vágyott már utánatok, és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek.

²⁷Valóban halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta. Nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánatra bánat ne érjen.

²⁸Igyekszem hamarosan útnak indítani, hogy viszontlátva újra örüljetek neki, s nekem se kelljen szomorkodnom.

²⁹Fogadjátok nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert.

³⁰Hiszen Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, az életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal pótolja, amit ti nem tehettek.