CÍM ÉS BEVEZETŐ

¹Az énekek éneke Salamontól:

A MENYASSZONY

²Csókoljon meg a szája csókjával!

A MENYASSZONY

Igen, szerelmed édesebb a bornál.

³Keneteidnek illata kellemes,

mint a kiöntött olaj,

olyan a neved,

azért szeretnek a lányok.

⁴Vigyél magaddal! Siessünk, el innét!

Lakosztályába vezet a király!

Te leszel az örömünk

és a boldogságunk!

Szerelmedet többre tartjuk a bornál!

Mert méltán megillet a szeretet.

AZ ELSŐ ÉNEK

A MENYASSZONY

⁵Barna a bőröm, de azért szép vagyok

AZ ELSŐ ÉNEK

A MENYASSZONY

Jeruzsálem lányai,

AZ ELSŐ ÉNEK

A MENYASSZONY

mint Kedár sátrai, Zalma takarói.

⁶Ne nézzetek le, amiért barna vagyok,

hiszen a nap barnított le!

Anyámnak fiai nehezteltek rám,

elküldtek hát szőlőt őrizni,

s a magam szőlejére nem vigyázhattam.

⁷Te, akit szeret a lelkem,

mondd, hol legeltetsz,

s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz?

Miért is kellene tovább kóborolnom,

⁷társaidnak nyáját kerülgetnem?

A KAR

⁸Ha magad nem tudod,

A KAR

asszonyoknak gyöngye,

A KAR

akkor csak haladj a juhok nyomán,

A KAR

és legeltesd a magad gidáit

A KAR

a pásztoremberek tanyahelye körül!

A VŐLEGÉNY

⁹Fáraó hintaja elé való paripához

A VŐLEGÉNY

tartalak, mátkám, hasonlónak.

¹⁰Szép az arcod a függőid között,

s a korállal ékesített nyakad!

¹¹Aranyból csináltatunk neked láncocskát,

s rá ezüstből gyöngyöket.

A MENYASSZONY

¹²Amíg asztalánál mulat a király,

A MENYASSZONY

nárduszom jó illatot áraszt magából.

¹³Kedvesem, mint egy csomó mirha,

a keblemen pihen majd.

¹⁴Szerelmem olyan nekem,

mint a ciprusfürt,

amely az Engedi szőlőhegyén terem.

A VŐLEGÉNY

¹⁵De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!

A VŐLEGÉNY

Akár a galambok, olyanok a szemeid!

A MENYASSZONY

¹⁶Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép!

A MENYASSZONY

Nyoszolyánk üdezöld,

¹⁷házunk gerendái cédrusfából vannak,

falainkat meg ciprusfa borítja.