¹Olyan vagyok, mint a szároni nárcisz,

én vagyok a völgyek lilioma.

A VŐLEGÉNY

²Mint a bogáncs között a liliom,

A VŐLEGÉNY

olyan a mátkám a lányok között.

A MENYASSZONY

³Akár az erdő fái között az almafa,

A MENYASSZONY

olyan a szerelmem az ifjak között.

A MENYASSZONY

Forró vágyam árnyékában ülni,

A MENYASSZONY

mert gyümölcse édes az ínyemnek.

⁴Bevezet a bornak házába,

fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem.

⁵Adjatok mazsolás kalácsot,

hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával,

mert a szerelemtől egészen beteg vagyok!

⁶A balját a fejem alá teszi,

a jobbjával meg átkarol.

⁷Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket,

a gazellákra s a mezők szarvasára,

ne zavarjátok meg a szerelmemet,

s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!

A MÁSODIK ÉNEK

A MENYASSZONY

⁸Csitt! A szerelmem!

A MÁSODIK ÉNEK

A MENYASSZONY

Nézzétek, ő jön ott,

A MÁSODIK ÉNEK

A MENYASSZONY

ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!

⁹Szerelmem olyan, mint a gazella,

a fiatal szarvas a hasonmása.

Nézzétek, már itt áll házunk falánál,

benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.

¹⁰Aztán köszön, s így szól szerelmesem:

A VŐLEGÉNY

Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!

¹¹Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult.

¹²A föld színén immár virágok nyílnak,

itt van a szőlőmetszés ideje,

és gerlice hangja hallatszik földünkön.

¹³Már színesedik az első fügetermés,

hajtanak a szőlők, s jó illatot árasztanak.

Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!

¹⁴Sziklák hasadékában fészkelő galambom,

rejtekhelyeden,

a szirtek szegélyezte ösvényen

mutasd meg arcodat,

hadd halljam hangodat,

mert szépen cseng a hangod,

és bájos az arcod.

A KAR

¹⁵Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat,

A KAR

mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is,

A KAR

amely éppen most virágzik!

A MENYASSZONY

¹⁶A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok;

A MENYASSZONY

liliomok közt legeltet (mostanában).

¹⁷Míg föl nem támad a nappali szellő,

és az árnyékok útnak nem indulnak,

térj vissza, kedvesem, mint a gazella,

vagy mint a szarvasborjú

a szövetség hegyein.