1Éjszaka ágyamban kerestem,
akit szeret a lelkem.
De hiába kerestem, nem találtam.
2„Azért hát fölkelek, bejárom a várost,
keresem a tereken és az utcákon,
akit szeret a lelkem.”
Hiába kerestem, nem találtam!
3Találkoztam az őrökkel,
akik a várost járták.
„Nem láttátok, akit szeret a lelkem?”
4Alig mentem tovább, otthagyva őket,
megtaláltam, akit szeret a lelkem.
Belekapaszkodtam, és nem engedem el,
amíg be nem viszem anyámnak házába,
annak szobájába, ki méhében hordozott.
A VŐLEGÉNY
5Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket,
A VŐLEGÉNY
a gazellákra s a mezők szarvasára,
A VŐLEGÉNY
ne zavarjátok meg a szerelmemet,
A VŐLEGÉNY
s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
A HARMADIK ÉNEK
A KAR
6Ki az ott, aki a puszta felől erre tart,
A HARMADIK ÉNEK
A KAR
mint füstnek oszlopa?
A HARMADIK ÉNEK
A KAR
Mirhának és tömjénnek
A HARMADIK ÉNEK
A KAR
illata árad körülötte,
A HARMADIK ÉNEK
A KAR
és mindenféle különleges fűszeré.
7Nézzétek, Salamon gyaloghintója!
Hatvan hős van körülötte, Izraelnek legjava.
8Mindnek kardja van, és jártasak a harcban,
oldalukon a kard az éj rémei ellen.
9Trónust építtetett magának Salamon király,
a Libanon fáiból.
10Az oszlopokat ezüstből csináltatta,
a támláját aranyból, az ülését meg bíborból,
középütt ébenfa betéttel.
11Sion leányai, gyertek, nézzétek:
Salamon király, fején a korona,
amellyel szülőanyja megkoronázta
lakodalma napján,
szíve örömének napján!