A VŐLEGÉNY

¹De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről.

²Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.

³Az ajkad, mint a karmazsinszalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.

⁴Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs.

⁵A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt.

⁶Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok.

⁷Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt.

⁸Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázóhelyéről, a párducok hegyéről.

⁹Megigézted a szívem, jegyesem, húgocskám, megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával, s nyakadnak egyetlen láncával.

¹⁰Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot!

¹¹Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata.

¹²Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás.

¹³Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, (tele mindenféle) pompás gyümölccsel:

¹⁴nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal.

¹⁵A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá.

A MENYASSZONY

¹⁶Támadj fel, északi szél, siess, déli szél! Járd át kertemet, hadd szálljon illata! Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit!