¹Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket.

²Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson.

³Vigyázzatok magatokra. Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki.

⁴Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy »bánom«, bocsáss meg neki.”

⁵Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.”

⁶Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! – megteszi nektek.

⁷Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz.

⁸Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is?

⁹Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait?

¹⁰Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.”

¹¹Jeruzsálembe menet Szamária és Galilea határa mentén vitt az útja.

¹²Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak

¹³és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!”

¹⁴Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.

¹⁵Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent,

¹⁶s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamáriai volt.

¹⁷Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt?

¹⁸Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?”

¹⁹Aztán hozzá fordult: „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.”

²⁰A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.

²¹Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”

²²Ezután a tanítványokhoz fordult: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.

²³Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda!

²⁴Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is.

²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse.

²⁶És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is.

²⁷Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket.

²⁸Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek.

²⁹Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kéneső esett az égből, és mind elpusztította őket.

³⁰Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.

³¹Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte.

³²Gondoljatok Lót feleségére!

³³Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.

³⁴Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

³⁵Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”

³⁶

³⁷„Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol a hulla van – felelte – odagyűlnek a saskeselyűk.”