¹Amikor Achaszja anyja, Atalja látta, hogy fia halott, az egész királyi családot kiirtotta.

²Csakhogy Jorám király lánya, Achaszja húga, Jehoseba fogta bátyja fiát, Joást, és titokban kimentette a király halálra szánt fiai közül, bevitte dajkájával együtt ágyasházába. Így elrejtette Atalja elől, nehogy megölje.

³Ott maradt nála az Úr templomában elrejtve hat esztendeig, amíg csak Atalja kormányozta az országot.

⁴A hetedik esztendőben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testőrök parancsnokait, és maga elé rendelte őket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette őket. Azután megmutatta a király fiát,

⁵majd ezt az utasítást adta nekik: „Ezt kell tennetek: Harmadrészetek, az, amelyik szombatonként a királyi palotába megy átvenni az őrséget,

⁶

⁷aztán a másik két szakaszotok is, mind, akik szombaton az Úr templomába mennek őrséget tartani,

⁸ti álljatok a király köré, a kezetekben legyen fegyver. Aki soraitokba férkőzik, haljon meg! Így vegyétek körül a királyt, akár jön, akár megy!”

⁹A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton őrségre mentek, azokat is, akik szombaton őrségből jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek.

¹⁰A pap odaadta a századosoknak a lándzsákat és a pajzsokat, amelyek Dávid királyé voltak, és amelyek az Úr templomában álltak.

¹¹Azután a testőrök felsorakoztak – a kezükben fegyver! – a templom déli sarkától a templom északi sarkáig, és így körülvették az oltárt és a templomot.

¹²Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: „Éljen a király!”

¹³Amikor Atalja meghallotta, hogy a nép lármázik, lement a néphez az Úr templomába.

¹⁴Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király előtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Árulás, árulás!”

¹⁵Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: „Vezessétek ki az előudvarból! Aki követi, kard által vesszen!” A pap ugyanis azt mondta: „Az Úr templomában nem szabad megölni.”

¹⁶Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg.

¹⁷Ekkor Jehojada szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek, s ugyanígy a király és a nép között is.

¹⁸Aztán az ország egész népe Baál templomához vonult és lerombolta. Darabokra törték oltárait, képeit, Baál papját, Mattánt pedig az oltár előtt megölték. A pap ekkor őrséget állított az Úr templomához,

¹⁹a századosokat, a kariakat, a testőröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket.

²⁰Az ország egész népe ujjongott, s a város elcsendesedett. Atalját azonban megölték, karddal, a királyi palotában.