1Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.
2Kizárólag örömnek oka legyen, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,
3tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez!
4Az állhatatosság pedig legyen maradéktalan, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül!
5Ha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki készséggel és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.
6De hittel kérje, kételkedés nélkül! Aki ugyanis kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél felkorbácsol és ide-oda sodor.
7
8Ne gondolja az ilyen lelkében megosztott és minden útján állhatatlan ember, hogy bármit is kaphat az Úrtól!
9A szegény sorsú testvér legyen büszke méltóságára;
10a gazdag viszont megalázott voltára, mert elmúlik, mint a mező virága!
11Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet. A virága lehullik, és szépsége oda. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
12Boldog ember az, aki a kísértést kiállja, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amit Isten az őt szeretőknek ígért.
13Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy „az Isten kísért engem”. Istent ugyanis nem kísértheti a gonosz, és ő maga sem kísért senkit.
14Mindenki a saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
15Azután a kívánság megfogan és bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
16Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim!
17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fény s árnyék váltakozása.
18Akarata szerint nemzett minket az igazság igéje által, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
19Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a meghallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,
20mert az ember haragja nem váltja valóra Isten igazságát.
21Ezért megszabadulva minden szennytől és a gonoszság maradványától szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.
22De legyetek az igének megtartói, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat!
23Mert ha valaki csak hallgatja az igét, de nem váltja valóra, az olyan, mint az ember, aki a tükörben figyeli arcát.
24Figyeli ugyan magát, de aztán elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
25Aki viszont elmélyed a szabadság tökéletes törvényében, és kitart mellette – azaz nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója –, az boldog lesz, midőn tettekre váltja.
26Ha valaki vallásosnak gondolja magát, de nem fékezi a nyelvét, még önmagát is becsapja, s vallásossága hiábavaló.
27Ez a tiszta és romlatlan vallásosság Istenünk és Atyánk előtt: gondját viselni az árváknak és az özvegyeknek nyomorúságukban, és tisztán megőrizni magunkat a világtól.