¹Én, az Öreg, szeretett Gaiusomnak, akit az igazságban szeretek.

²Kedves barátom, imádkozom azért, hogy minden tekintetben jól menjen sorod, miként lelked is jól van.

³Nagy örömömre szolgált, amikor testvérek érkeztek, és tanúsították, hogy igaz vagy, s az igazság útján jársz.

⁴Nincs nagyobb örömöm, mint amikor hallom, hogy gyermekeim az igazság útján járnak.

⁵Kedves barátom, hitből fakadó magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt.

⁶Ők tanúságot tesznek az egyház színe előtt szeretetedről. Helyesen cselekszel, ha Istenhez méltó útravalóval bocsátod el őket.

⁷Mert a Név ügyéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadnak el semmit.

⁸Nekünk kell tehát őket befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az igazság szolgálatában.

⁹Írtam a gyülekezetnek, ám Diotrephész, aki elsőbbségre törekszik, nem ismer el bennünket.

¹⁰Ezért amikor majd megérkezem, emlékezetbe fogom idézni tetteit, hogy miként rágalmaz minket gonosz szavakkal. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől ő maga nem fogadja be a testvéreket, másfelől azokat, akik erre hajlandók, akadályozza ebben, és kizárja őket a gyülekezetből.

¹¹Kedves barátom, ne a rossz példát kövesd, hanem a jót! Aki a jót teszi, Istentől van, aki a rosszat, az nem látta Istent.

¹²Mindenki tanúságot tesz Démétriosz mellett, még maga az Igazság is. Mi is tanúskodunk, és tudod, hogy tanúságunk igaz.

¹³Még sok mindent kellene neked írnom, de nem akarom tintával és tollal.

¹⁴Remélem, hamarosan látlak, és akkor személyesen beszélhetünk.

¹⁵Béke veled! Köszöntenek a barátaid. Köszöntsd barátainkat név szerint!