¹Az első könyvben arról írtam, Teofil, mit tett és tanított Jézus

²egészen addig a napig, amelyen – miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott – fölvétetett a mennybe.

³Szenvedése után számos bizonyítékkal mutatta meg ezeknek, hogy él. Negyven napon át megjelent nekik, és beszélt Isten országának dolgairól.

⁴Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják meg, amit az Atya megígért: „Ez az, amiről tőlem hallottatok.

⁵János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel lesztek megkeresztelve.”

⁶Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle:
– Uram, most állítod helyre Izrael királyságát?

⁷Ezt mondta nekik:
– Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időt és az alkalmat, amit hatalma réven az Atya elrendelt.

⁸De amikor eljön rátok a Szentlélek, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.

⁹Ezt mondván a szemük láttára fölemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.

¹⁰Amint távozása közben döbbenten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában,

¹¹és ezt mondták:
„Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki fölvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogy láttátok őt a mennybe fölmenni.”

¹²Ezután az Olajfák hegyének nevezett hegytől, amely Jeruzsálem közelében, egy szombatnapi járóföldre van, visszatértek Jeruzsálembe.

¹³Amikor hazatértek, fölmentek az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt. Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zelóta és Júdás, Jakab fia.

¹⁴Ezek valamennyien egy szívvel állhatatosan együtt imádkoztak az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és Jézus testvéreivel.

¹⁵Azokban a napokban, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt jelen, fölállt Péter a testvérek körében, és így szólt:
–

¹⁶Testvérek! Be kellett teljesednie az Írásnak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid ajka által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust.

¹⁷Közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból.

¹⁸Miután ennek a gonosztettnek a jutalmából földet vett, előrebukott, derékban széthasadt, és egész belső része kifordult.

¹⁹Közismertté vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Hakeldamának, azaz Vérmezőnek.

²⁰Meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen lakhelye pusztává, és ne lakjék benne senki! Tisztségét pedig vegye át más!

²¹Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus –

²²kezdve János keresztségétől addig a napig, amikor fölvitetett tőlünk –, még valaki tanúja legyen velünk együtt feltámadásának.

²³Ekkor kijelöltek kettőt: József Barszabbászt, akit Jusztusznak is hívtak, és Mátyást.

²⁴És így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, mutasd meg, e kettő közül melyiket választottad ki,

²⁵hogy megkapja ebben az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson!”

²⁶Ekkor sorsot vetettek, és a sorsvetés Mátyásra esett, akit a tizenegy apostolhoz soroltak.