¹Amikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.

²Hirtelen heves szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol voltak.

³Majd lángnyelvek váltak láthatóvá, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

⁴Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek megadta nekik.

⁵Sok vallásos zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.

⁶Amikor a zúgás hallatszott, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.

⁷Megdöbbentek, és csodálkozva mondták:
– Ugye akik beszélnek, mindannyian Galileából valók?

⁸Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?

⁹Pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiában, Júdeában és Kappadókiában, Pontuszban és Ázsia provinciában,

¹⁰Phrügiában, Pamphüliában és Egyiptomban lakók, valamint Líbia vidékén, ami Küréné mellett van, és római jövevények,

¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten hatalmas tetteiről!

¹²Mindnyájan megdöbbentek, és zavarodottan mondogatták egymásnak: „Mit jelentsen ez?”

¹³Mások azonban így gúnyolódtak: „Édes bortól részegedtek meg!”

¹⁴Ekkor előállt Péter a tizeneggyel együtt, fölemelte hangját, és így szólt hozzájuk:
– Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Tudjátok meg, mit jelent ez!

¹⁵Mert nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen csak reggel kilenc óra van.

¹⁶Hanem ez az, amiről Joel így prófétált:

¹⁷Az utolsó napokban, így szól Isten, kiárasztom Lelkemet minden halandóra. Fiaitok és lányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.

¹⁸Szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban Lelkemet, és majd prófétálnak.

¹⁹Csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget.

²⁰A nap elsötétül, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és dicsőséges napja.

²¹Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.

²²Izraelita férfiak, figyeljetek szavaimra! A Názáreti Jézust, azt a férfit, akit Isten igazolt előttetek hatalmas tettekkel, csodákkal és jelekkel, amiket általa vitt véghez Isten közöttetek, ahogy magatok is tudjátok:

²³ezt a Jézust, aki Isten elhatározott döntése és terve szerint elárultatott, ti a pogányok keze által keresztre szegeztétek és megöltétek.

²⁴De Isten feloldván a halál gyötrelmeit, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa.

²⁵Ezt mondja róla ugyanis Dávid: Az Úrra tekintettem mindenkor. Ő van jobbomon, hogy meg ne inogjak.

²⁶Ezért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem. Sőt testem is reménységben fog nyugodni.

²⁷Mert nem hagysz engem az alvilágban, és nem engeded, hogy Szented romlást lásson.

²⁸Megismertetted velem az élet útját, s örvendezéssel töltesz el engem orcád előtt.

²⁹Testvérek, nyíltan beszélhetek nektek ősatyánkról, Dávidról. Meghalt, eltemették, és a sírja itt van közöttünk mindmáig.

³⁰De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet az ő trónjára.

³¹Előretekintve, Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad az alvilágban, és teste nem lát romlást.

³²Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, s ennek mi valamennyien tanúi vagyunk.

³³Miután fölemeltetett Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.

³⁴Mert nem Dávid ment föl a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj az én jobbomra,

³⁵amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”

³⁶Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Isten Úrrá és Messiássá tette!

³⁷Ezek a szavak szíven találták őket. Ezt mondták Péternek és a többi apostolnak:
– Mit tegyünk, testvérek?

³⁸Péter így szólt hozzájuk:
– Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és hogy megkapjátok a Szentlélek ajándékát!

³⁹Mert tiétek az ígéret és gyermekeiteké, valamint mindazoké, akik távol vannak, és mindenkié, akiket meghív az Úr, a mi Istenünk.

⁴⁰Még sok más érvet felhozva tett tanúságot, és így buzdította őket:
– Meneküljetek ebből a romlott nemzedékből!

⁴¹Akik hittek szavának, azok megkeresztelkedtek. Azon a napon mintegy háromezren csatlakoztak hozzájuk.

⁴²Állhatatosak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban.

⁴³Félelem szállt meg mindenkit, és az apostolok által sok csoda és jel történt.

⁴⁴Mindazok, akik hittek, egy közösséget alkottak, és mindenük közös volt.

⁴⁵Vagyonukat és javaikat eladták, és a kapott pénzt szétosztották, ahogy kinek-kinek éppen szüksége volt rá.

⁴⁶Napról napra állhatatosan, egy szívvel ott voltak a Templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételből.

⁴⁷Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte azok számát, akik részesei lettek az üdvösségnek.