1Jézus Krisztus – Dávid fia s Ábrahám fia – eredetének története

2Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit.

3Júda nemzette Támártól Fáreszt és Zerahot, Fáresz nemzette Hezromot, Hezrom nemzette Arámot.

4Arám nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Naasszont, Naasszon nemzette Szalmont.

5Szalmon nemzette Ráchábtól Boászt, Boász nemzette Ruttól Obedet, Obed nemzette Izájt.

6Izáj nemzette Dávid királyt.
Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől.

7Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ászát.

8Ásza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját.

9Uzija nemzette Jótamot, Jótam nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást.

10Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját.

11Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején.

12A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.

13Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot, Eljakim nemzette Azzurt.

14Azzur nemzette Cádokot, Cádok nemzette Jakint, Jakin nemzette Elihudot.

15Elihud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot.

16Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.

17Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.

18Jézus Krisztus születése így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől.

19Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.

20Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van!

21Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!”

22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

23Íme, a szűz majd gyermeket vár, és fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, „velünk az Isten”.

24József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét,

25de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.

1Más fordítás: „nemzetségtáblája”. Az evangélista a főszereplő jelentőségéről Jézus nemzetségtáblájának (1,1–17) a megkomponálásával vall. Így mindjárt a kezdet kezdetén olvasói tudtára adja: Jézus egy korábbi történetből lép elénk. A hagyomány által megszentelt műfaj, a genealógia (pl. Ter 5,1–31; Ter 11,10–32) átvételével összegzi Izrael történetét (vö. 1Krón 1–9), és írja bele ebbe a történetbe Jézusét. E műfaj használatával azt is egyértelművé teszi, hogy a kezdődő elbeszélést az Ószövetségben olvasható történet folytatásának tekinti. A Mt 1,1 kezdetével azonos szókapcsolat (biblosz geneszeósz) az Ószövetség görög szövegében kétszer fordul elő: Ter 2,4; 5,1.