¹Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy elbeszéljék a körünkben beteljesedett eseményeket

²aszerint, ahogy ránk hagyományozták azok, akik kezdettől fogva szemtanúik voltak, és az ige szolgái lettek,

³számomra is helyénvalónak látszott, hogy – miután elejétől fogva mindent figyelmesen nyomon követtem – minden részletre kiterjedően és sorrendben megírjam neked, nagyra becsült Teofil,

⁴hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot.

⁵Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, aki Abija papi rendjéhez tartozott; felesége pedig Áron leszármazottja volt, és Erzsébetnek hívták.

⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.

⁷Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.

⁸Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt

⁹a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot.

¹⁰A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott.

¹¹Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől.

¹²Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el.

¹³De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.

¹⁴Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének,

¹⁵mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el.

¹⁶Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

¹⁷Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

¹⁸Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.

¹⁹Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

²⁰De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.

²¹A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben.

²²Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt.

²³Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.

²⁴E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván:

²⁵„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

²⁶A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe

²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve.

²⁸Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!

²⁹Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés.

³⁰Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!

³¹Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel.

³²Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját,

³³és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.

³⁴Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?

³⁵Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd.

³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak.

³⁷Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.

³⁸Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal.

³⁹Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.

⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

⁴¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel,

⁴²és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

⁴³Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám?

⁴⁴Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat.

⁴⁵Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

⁴⁶Mária pedig ezt mondta:

Szívem magasztalja az Urat,

⁴⁷és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt,

⁴⁸mert rátekintett szolgálója megalázottságára.
Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

⁴⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.
Szent az ő neve,

⁵⁰és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

⁵¹Megmutatta karjának erejét,
szétszórta a szívükben gőgösöket.

⁵²A hatalmasokat ledöntötte trónjukról,
és a megalázottakat felemelte.

⁵³Az éhezőket ellátta javakkal,
és üres kézzel küldte el a bővelkedőket.

⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izraelt
megemlékezvén irgalmáról,

⁵⁵amint megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre.

⁵⁶Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába.

⁵⁷Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

⁵⁸Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.

⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni.

⁶⁰Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.

⁶¹Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.

⁶²Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni.

⁶³Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott.

⁶⁴Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent.

⁶⁵Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.

⁶⁶Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.

⁶⁷Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:

⁶⁸Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.

⁶⁹Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,

⁷⁰ahogy megígérte szent prófétái által régen:

⁷¹szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

⁷²hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,

⁷³az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk,

⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt

⁷⁵szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.

⁷⁶Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,

⁷⁷hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.

⁷⁸Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,

⁷⁹hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.

⁸⁰A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.

⁸¹Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy elbeszéljék a körünkben beteljesedett eseményeket

⁸²aszerint, ahogy ránk hagyományozták azok, akik kezdettől fogva szemtanúik voltak, és az ige szolgái lettek,

⁸³számomra is helyénvalónak látszott, hogy – miután elejétől fogva mindent figyelmesen nyomon követtem – minden részletre kiterjedően és sorrendben megírjam neked, nagyra becsült Teofil,

⁸⁴hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot.

⁸⁵Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, aki Abija papi rendjéhez tartozott; felesége pedig Áron leszármazottja volt, és Erzsébetnek hívták.

⁸⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.

⁸⁷Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.

⁸⁸Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt

⁸⁹a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot.

⁹⁰A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott.

⁹¹Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől.

⁹²Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el.

⁹³De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.

⁹⁴Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének,

⁹⁵mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el.

⁹⁶Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

⁹⁷Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

⁹⁸Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.

⁹⁹Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

¹⁰⁰De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.

¹⁰¹A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben.

¹⁰²Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt.

¹⁰³Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.

¹⁰⁴E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván:

¹⁰⁵„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

¹⁰⁶A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe

¹⁰⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve.

¹⁰⁸Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!

¹⁰⁹Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés.

¹¹⁰Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!

¹¹¹Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel.

¹¹²Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját,

¹¹³és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.

¹¹⁴Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?

¹¹⁵Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd.

¹¹⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak.

¹¹⁷Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.

¹¹⁸Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal.

¹¹⁹Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.

¹²⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

¹²¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel,

¹²²és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

¹²³Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám?

¹²⁴Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat.

¹²⁵Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

¹²⁶Mária pedig ezt mondta:

Szívem magasztalja az Urat,

¹²⁷és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt,

¹²⁸mert rátekintett szolgálója megalázottságára.
Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

¹²⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.
Szent az ő neve,

¹³⁰és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

¹³¹Megmutatta karjának erejét,
szétszórta a szívükben gőgösöket.

¹³²A hatalmasokat ledöntötte trónjukról,
és a megalázottakat felemelte.

¹³³Az éhezőket ellátta javakkal,
és üres kézzel küldte el a bővelkedőket.

¹³⁴Felkarolta szolgáját, Izraelt
megemlékezvén irgalmáról,

¹³⁵amint megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre.

¹³⁶Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába.

¹³⁷Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

¹³⁸Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.

¹³⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni.

¹⁴⁰Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.

¹⁴¹Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.

¹⁴²Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni.

¹⁴³Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott.

¹⁴⁴Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent.

¹⁴⁵Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.

¹⁴⁶Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.

¹⁴⁷Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:

¹⁴⁸Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.

¹⁴⁹Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,

¹⁵⁰ahogy megígérte szent prófétái által régen:

¹⁵¹szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

¹⁵²hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,

¹⁵³az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk,

¹⁵⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt

¹⁵⁵szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.

¹⁵⁶Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,

¹⁵⁷hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.

¹⁵⁸Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,

¹⁵⁹hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.

¹⁶⁰A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.