¹Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: tartsanak népszámlálást az egész birodalomban.

²Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíria helytartója Quirinius volt.

³Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.

⁴József is felment a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek – ugyanis Dávid házából és nemzetségéből való volt –,

⁵hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt.

⁶Történt pedig, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,

⁷és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

⁸Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

⁹Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

¹⁰Az angyal azonban ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz.

¹¹Ma Üdvözítő született néktek Dávid városában: az Úr Krisztus.

¹²Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

¹³Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, és így dicsérték Istent:

¹⁴„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”

¹⁵Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!”

¹⁶Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.

¹⁷Amikor meglátták, elmondták, amit erről a gyermekről mondtak nekik.

¹⁸Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok elbeszéltek.

¹⁹Mária őrizte szívében ezeket a dolgokat, és kereste értelmüket.

²⁰A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik.

²¹Amikor eltelt nyolc nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

²²Amikor leteltek a tisztulásuknak Mózes Törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak –

²³amint meg van írva az Úr Törvényében: minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve –,

²⁴és hogy áldozatot mutassanak be az Úr Törvényének előírása szerint: egy pár gerlicét vagy két fiatal galambot.

²⁵Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és istenfélő ember volt, várta Izrael vigasztalását, és Szentlélek volt rajta.

²⁶Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét.

²⁷A Lélek indítására a Templomba ment, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a Törvény előírásainak,

²⁸karjába vette, és így áldotta Istent:

²⁹Most elbocsátod, Uram,
szolgádat szavad szerint békességben,

³⁰mert meglátta szemem üdvösséged,

³¹amit minden nép szeme láttára megvalósítottál:

³²a fényt, ami a pogányoknak kinyilatkoztatás,
és népednek, Izraelnek dicsőség.

³³Apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott,

³⁴Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak bukására vagy felemelkedésére rendeltetett Izraelben: jelül, amelynek ellene mondanak.

³⁵A te lelkedet is kard járja majd át. Így lesz nyilvánvalóvá sok szív szándéka.”

³⁶Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon idős volt. Hét évig élt férjével hajadonkora után,

³⁷és már nyolcvannégy éve özvegy volt. Nem hagyta el a Templomot. Böjttel és imával teljesített szolgálatot éjjel-nappal.

³⁸Abban az órában ő is odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem szabadulását.

³⁹Miután mindent elvégeztek az Úr Törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.

⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el, és Isten kegyelme volt rajta.

⁴¹Szülei minden évben fel szoktak menni Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

⁴²Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek az ünnepi szokás szerint.

⁴³Az ünnep elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre.

⁴⁴Azt gondolták ugyanis, hogy útitársaik között van. Elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.

⁴⁵Mivel nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott tovább keresték.

⁴⁶Három nappal később találtak rá a Templomban. Rabbik körében ült, hallgatta és kérdezgette őket.

⁴⁷Aki csak hallotta, csodálkozott értelmén és válaszain.

⁴⁸Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak. Anyja így szólt hozzá:
– Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk.

⁴⁹Mire ő így válaszolt:
– Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyámnál kell lennem?

⁵⁰Ők azonban nem értették, amit mondott nekik.

⁵¹Lement velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mindezeket a szavakat anyja őrizgette a szívében.

⁵²Jézus pedig növekedett. Gyarapodott bölcsességben. Isten és az emberek örömüket találták benne.