¹Pál, Krisztus Jézus rabszolgája, apostol meghívás révén, kiválasztott Isten evangéliumáért –

²amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,

³s amely Fiára vonatkozik, aki test szerint Dávid magvából származott,

⁴a Szentlélek szerint pedig a halottak feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult, Jézus Krisztusra, a mi Urunkra,

⁵aki által az apostolság kegyelmét kaptuk, hogy az ő neve iránti, hitbéli engedelmességre hívjunk minden népet,

⁶akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai –

⁷mindazoknak Rómában, akik Isten szerettei, szentek meghívás révén: kegyelem nektek és béke Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

⁸Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert hiteteknek az egész világon híre van.

⁹Tanúm az Isten, akinek teljes lelkemből szolgálok Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,

¹⁰és állandóan kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már sikerüljön elmennem hozzátok.

¹¹Mert áhítalak látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek;

¹²jobban mondva, hogy nálatok lévén együtt bátorodjunk meg egymás hite, a tiétek és az enyém által.

¹³Szeretném, testvérek, hogy tudjátok, sokszor elhatároztam, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között.

¹⁴Adósa vagyok görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt.

¹⁵Ezért a magam részéről kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.

¹⁶Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az, üdvösségére minden hívőnek: a zsidónak – elsőként – s a görögnek egyaránt.

¹⁷Mert Isten igazsága nyilatkozik meg benne a hit alapján és a hit érdekében, ahogy meg van írva: Az igaz a hit alapján fog élni.

¹⁸Isten haragja is megnyilvánul a mennyből azok minden istentelensége és gonoszsága ellen, akik gonoszságukkal elnyomják az igazságot.

¹⁹Ami ugyanis Istenből megismerhető, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.

²⁰Ami nem látható belőle, örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén felfogható. Úgyhogy nincs mentségük,

²¹mivel megismerték Istent, mégsem dicsőítették mint Istent, s nem adtak neki hálát, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétült.

²²Bölcsnek mondták magukat, és bolondok lettek:

²³a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó ember, madarak, négylábúak és csúszómászók képével.

²⁴Ezért Isten kiszolgáltatta őket szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.

²⁵Ők, akik a hazugságot részesítették előnyben Isten igazságával szemben, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen.

²⁶Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel.

²⁷Ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek föl kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de megkapták önmagukban tévelygésük méltó jutalmát.

²⁸Mivel nem tartották érdemesnek megismerni Istent, kiszolgáltatta őket Isten az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.

²⁹Ezért tele vannak mindenféle gonoszsággal, romlottsággal, kapzsisággal, rosszindulattal; tele irigységgel, gyilkolással, viszálykodással, csalással, ellenségeskedéssel; besúgók,

³⁰rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek,

³¹esztelenek, szószegők, s híján vannak a szeretetnek és az irgalomnak.

³²Ismerik ugyan Isten végzését, hogy akik így cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak maguk cselekszik ezeket, hanem helyeselnek azoknak, akik ilyeneket művelnek.