1Pál, Krisztus Jézus rabszolgája, apostol meghívás révén, kiválasztott Isten evangéliumáért –

2amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,

3s amely Fiára vonatkozik, aki test szerint Dávid magvából származott,

4a Szentlélek szerint pedig a halottak feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult, Jézus Krisztusra, a mi Urunkra,

5aki által az apostolság kegyelmét kaptuk, hogy az ő neve iránti, hitbéli engedelmességre hívjunk minden népet,

6akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai –

7mindazoknak Rómában, akik Isten szerettei, szentek meghívás révén: kegyelem nektek és béke Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

8Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert hiteteknek az egész világon híre van.

9Tanúm az Isten, akinek teljes lelkemből szolgálok Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,

10és állandóan kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már sikerüljön elmennem hozzátok.

11Mert áhítalak látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek;

12jobban mondva, hogy nálatok lévén együtt bátorodjunk meg egymás hite, a tiétek és az enyém által.

13Szeretném, testvérek, hogy tudjátok, sokszor elhatároztam, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között.

14Adósa vagyok görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt.

15Ezért a magam részéről kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.

16Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az, üdvösségére minden hívőnek: a zsidónak – elsőként – s a görögnek egyaránt.

17Mert Isten igazsága nyilatkozik meg benne a hit alapján és a hit érdekében, ahogy meg van írva: Az igaz a hit alapján fog élni.

18Isten haragja is megnyilvánul a mennyből azok minden istentelensége és gonoszsága ellen, akik gonoszságukkal elnyomják az igazságot.

19Ami ugyanis Istenből megismerhető, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.

20Ami nem látható belőle, örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén felfogható. Úgyhogy nincs mentségük,

21mivel megismerték Istent, mégsem dicsőítették mint Istent, s nem adtak neki hálát, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétült.

22Bölcsnek mondták magukat, és bolondok lettek:

23a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó ember, madarak, négylábúak és csúszómászók képével.

24Ezért Isten kiszolgáltatta őket szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.

25Ők, akik a hazugságot részesítették előnyben Isten igazságával szemben, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen.

26Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel.

27Ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek föl kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de megkapták önmagukban tévelygésük méltó jutalmát.

28Mivel nem tartották érdemesnek megismerni Istent, kiszolgáltatta őket Isten az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.

29Ezért tele vannak mindenféle gonoszsággal, romlottsággal, kapzsisággal, rosszindulattal; tele irigységgel, gyilkolással, viszálykodással, csalással, ellenségeskedéssel; besúgók,

30rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek,

31esztelenek, szószegők, s híján vannak a szeretetnek és az irgalomnak.

32Ismerik ugyan Isten végzését, hogy akik így cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak maguk cselekszik ezeket, hanem helyeselnek azoknak, akik ilyeneket művelnek.

1Amikor Pál önmagát mint Isten vagy Jézus Krisztus (rab-) szolgáját állítja olvasói elé, nem kiszolgáltatott helyzetére utal, hanem azt hangsúlyozza, hogy életét maradéktalanul Isten/ Jézus Krisztus szolgálatának szentelte.