¹Pál – aki nem emberek megbízásából és nem emberi közvetítés által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül –

²és a velem lévő valamennyi testvér Galácia egyházainak:

³kegyelem néktek és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól,

⁴aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelen gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.

⁵Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

⁶Csodálkozom, hogy attól, aki [Krisztus] kegyelme folytán meghívott titeket, ilyen hamar egy másik evangéliumhoz pártoltok,

⁷pedig nincsen másik, hanem egyesek megzavarnak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.

⁸De még ha mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is [nektek] más evangéliumot azon kívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen!

⁹Amint korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki más evangéliumot hirdet nektek azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!

¹⁰Vajon most emberek jóváhagyását keresem vagy Istenét? Vagy emberek tetszését keresem? Ha még mindig emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus rabszolgája.

¹¹Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való,

¹²ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által.

¹³Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem,

¹⁴és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak.

¹⁵De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett,

¹⁶hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot,

¹⁷vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba.

¹⁸Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig.

¹⁹De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.

²⁰Amit nektek írok, íme, Isten előtt mondom, nem hazugság!

²¹Azután Szíria és Kilikia vidékére mentem.

²²Júdea keresztény gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem.

²³Egyre csak ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most azt a hitet hirdeti, amelynek egykor a pusztulására tört”,

²⁴és dicsőítették Istent miattam.