¹Miután régen számos alkalommal és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták révén,

²ezekben a végső időkben egy fiú révén szólt hozzánk, akit mindenek örökösévé tett, és aki által a világot teremtette;

³aki dicsőségének ragyogása és lényegének képmása, aki szavának erejével hordozza a mindenséget; és aki, miután a bűnöktől való megtisztítást bevégezte, helyet foglalt a Fenség jobbján a magasságban.

⁴Annyival följebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

⁵Mert az angyalok közül kinek mondta valaha is: Te a Fiam vagy, ma nemzettelek téged!; továbbá: Én atyja leszek, ő meg a fiam?

⁶Amikor pedig az elsőszülöttet a világba vezeti, ismét így szól: Imádja őt Isten minden angyala!

⁷Míg az angyalokról ezt mondja: Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává,

⁸addig a Fiúról így szól: Trónusod, ó Isten, örökkön-örökké megmarad, és jogarod az igazság jogara.

⁹Szeretted az igazságot, és gyűlölted a törvénytelenséget, ezért kent fel téged Isten, a te Istened az öröm olajával társaid fölé.

¹⁰Továbbá: Te vetettél, Uram, kezdetben alapot a földnek; és kezed alkotása az ég.

¹¹Ezek elpusztulnak, de te megmaradsz. Ezek mind elavulnak, mint a ruha.

¹²Összegöngyölíted őket, mint egy köpenyt, és mint a ruha, elváltoznak; de te ugyanaz maradsz; és esztendeid el nem fogynak.

¹³Az angyalok közül kinek mondta valaha is: Ülj a jobbom felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem?

¹⁴Nemde mindannyian szolgáló lelkek ők, akik azok szolgálatára küldettek, akik örökölni fogják az üdvösséget?