¹Meghallották az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét.

²Amikor Péter fölment Jeruzsálembe, a zsidó származású hívők megrótták:
–

³Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.

⁴Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről:
–

⁵Joppe városában voltam, és imádkoztam, amikor elragadtatásban látomást láttam. Valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le a négy sarkánál fogva aláeresztve az égből, egészen elibém.

⁶Döbbenten bámultam, és láttam benne a föld négylábú állatait, vadakat, csúszómászókat és az ég madarait.

⁷Aztán hangot hallottam, amely így szólt hozzám:
„Kelj föl, Péter, öld meg, és egyél!”

⁸Én azonban így szóltam: „Semmi esetre sem, Uram, mert kétséges eredetű vagy tisztátalan még soha nem volt a szájamban.”

⁹De másodszor is megszólalt a hang az égből: „Amit Isten tisztának tekint, azt ne tartsd tisztátalannak!”

¹⁰Ez háromszor így történt, azután az egész újra fölemelkedett az égbe.

¹¹És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg a ház előtt, ahol voltam; Caesareából küldték őket hozzám.

¹²A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy habozás nélkül menjek velük. Velem jött ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak az embernek a házába.

¹³Ő pedig elbeszélte nekünk, miként látta, amint az angyal megáll a házában, és ezt mondja neki: „Küldj el Joppéba, és hívd át a Péternek is nevezett Simont,

¹⁴aki olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által házad népével együtt üdvözülsz.”

¹⁵Amikor pedig beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogy ránk is kezdetben.

¹⁶Ekkor visszaemlékeztem az Úr szavára:
„János – szokta mondani – vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni.”

¹⁷Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Istent akadályozzam?

¹⁸Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, és dicsőítették Istent: „Íme, a pogányoknak is megadta Isten az életre vezető megtérést!”

¹⁹Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.

²⁰Volt azonban közöttük néhány ciprusi és kürénéi férfi is, akik Antiókhiába érve a görögöknek is hirdetni kezdték az Úr Jézust.

²¹Velük volt az Úr keze, úgyhogy sokan hittek, és sokan megtértek az Úrhoz.

²²Eljutott ennek a híre a jeruzsálemi egyházhoz, és elküldték Barnabást Antiókhiába.

²³

²⁴Amikor megérkezett, és látta Isten kegyelmét, megörült, és – mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel – buzdította mindnyájukat, hogy teljes odaadással maradjanak hűek az Úrhoz. Nagyon sokan csatlakoztak az Úrhoz.

²⁵Ezután Tarzuszba ment, hogy megkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.

²⁶Egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és nagyon sokakat tanítottak. A tanítványokat Antiókhiában nevezték először keresztényeknek.

²⁷Ezekben a napokban Jeruzsálemből próféták jöttek Antiókhiába.

²⁸Egyikük, név szerint Agabosz felállt, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Claudius idejében.

²⁹A tanítványok pedig elhatározták, hogy anyagi lehetőségeik szerint segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.

³⁰Ezt meg is tették. Barnabás és Saul keze által küldték el a vénekhez.