Jákob áldása

¹Jákob azután hívatta a fiait. Azt mondta nekik: „Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi vár rátok a távoli napokban!

²Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai,

halljátok atyátokat, Izraelt!

³Rúben, elsőszülöttem,

te erőm és erősségem kezdete:

a méltóságból elsőbbség,

a hatalomból nagyobb rész illetne!

⁴De kicsaptál, mint a víz!

Nem lesz elsőbbséged,

mert atyád fekhelyére léptél,

és ágyamat beszennyezted.

⁵Simeon és Lévi: testvérek ők,

fegyvereik az erőszak edényei.

⁶Tanácsukba a lelkem ne menjen,

gyülekezetükben dicsőségem ne legyen,

mert férfit gyilkoltak dühükben,

bikákat erőtlenné tettek önkényükben!

⁷Átkozott a dühük, mert nyakas,

és a haragjuk, mert kemény.

Elosztom őket Jákobban,

és szétszórom őket Izraelben.

⁸Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid;

ellenségeid nyakán lesz a kezed,

és atyád fiai meghajolnak előtted.

⁹Júda fiatal oroszlán,

zsákmányért indulsz, fiam,

s megpihenve lefekszel mint az oroszlán,

mint a nőstény oroszlán – ki merné felkelteni?

¹⁰El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától,

sem a vezér botja az ő térdei közül,

míg el nem jön az, akié az,

akinek a népek engedelmeskednek.

¹¹Szőlőtőhöz köti csikaját,

az indához a szamara vemhét.

Borban mossa ruháját,

és szőlő vérében a palástját.

¹²Szeme feketébb a bornál,

s a foga fehérebb a tejnél.

¹³Zebulon a tenger partján lakik,

hajók kikötőjénél, és elér egész Szidonig.

¹⁴Isszakár mint erős szamár

hever a karámok között.

¹⁵Látja, hogy jó a nyugalom,

és hogy a földje kiváló.

¹⁵Vállát tehát teher alá hajtja

s lesz belőle adózó szolga.

¹⁶Dán igazságot szolgáltat népének,

mint bármely törzse Izraelnek.

¹⁷Kígyó lesz Dán az úton,

vipera az ösvényen,

amely megmarja a ló patáját,

hogy lovasával hanyatt essék.

¹⁸A te szabadításodra várakozom, Uram!

¹⁹Gád ellen rablók támadnak,

de harcra készen ő követi nyomukat.

²⁰Áser kenyere kövér,

királyoknak adhatna csemegét!

²¹Naftali iramló szarvas,

viseli szép szarvait.

²²Gyümölcsöző fa József,

gyümölcstermő fa a forrás felett,

ágai áthajolnak a falon.

²³Megkeserítették azonban, és belekötöttek,

ellene fordultak a dárdavetők.

²⁴Ám összetört az íjuk,

s karjuk inai szétszakadtak

Jákob Hatalmasának keze által,

Izrael Pásztorának, Kövének neve által.

²⁵Atyád Istene segítőd lesz,

s a Mindenható meg fog áldani téged

az ég áldásaival onnan felülről,

és a lent fekvő mélység áldásaival,

a mell és az anyaméh áldásaival.

²⁶Atyád áldásai erősebbek

az örök hegyek áldásainál,

az ősi halmok kívánságánál!

Szálljanak József fejére,

testvérei nazírjának homlokára!

²⁷Benjamin ragadozó farkas:

reggel prédát eszik,

este pedig zsákmányt osztogat.”

Jákob halála és temetése

²⁸Ezek Izrael törzsei, mind a tizenketten. Ezt mondta nekik apjuk, és megáldotta őket, mindegyiket a neki szóló áldással.

²⁹Aztán megparancsolta nekik: „Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla barlangba, amely a hettita Efron mezején van,

³⁰Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hettita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul.

³¹Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is.”

³²[A hettitáktól vett birtok az a mező és a barlang.]

³³Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.