ELŐSZÓ: 1,1-4

¹Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket,

ELŐSZÓ: 1,1-4

²amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének,

³jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni,

⁴hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.

AZ ELŐTÖRTÉNET: 1,5-2,52

Keresztelő János születésének hírüladása

⁵Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták.

⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint.

⁷De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak.

⁸Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt,

⁹s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába,

¹⁰miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában.

¹¹Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán.

¹²Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg.

¹³Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni.^{(Ter 17,19)}

¹⁴Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén.

¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.^{(Szám 6,3; Bír 13,4)}

¹⁶Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni.

¹⁷Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.«^{(Mal 3,23-24)}

¹⁸Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.«

¹⁹Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked.

²⁰De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«

²¹Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.

²²Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.

²³Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába.

²⁴E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván:

²⁵»Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.«

Jézus születésének hírüladása

²⁶Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve,

²⁷egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária.

²⁸Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.«

²⁹Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.

³⁰Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.

³¹Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni.^{(Iz 7,14)}

³²Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,

³³és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«.
^{(2 Sám 7,13; Iz 9,6)}

³⁴Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?«

³⁵Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

³⁶Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak,

³⁷mert Istennek semmi sem lehetetlen«.^{(Ter 18,14; Jób 42,2)}

³⁸Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.

Mária látogatása Erzsébetnél

³⁹Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába.

⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

⁴¹És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.

⁴²Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!

⁴³De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?

⁴⁴Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben.

⁴⁵És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«

⁴⁶Mária erre így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,

⁴⁷és szívem ujjong megváltó Istenemben,^{(Hab 3,18)}

⁴⁸mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát{1Sám 1,11}.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék,^{(1 Sám 1,11; Ter 30,13)}

⁴⁹mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas,
és Szent az ő Neve.^{(MTörv 10,21; Zsolt 111,9)}

⁵⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik.^{(Zsolt 103,13.17)}

⁵¹Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.^{(Zsolt 89,11)}

⁵²Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt.^{(Zsolt 147,6)}

⁵³Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat.^{(Zsolt 107,9)}

⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,^{(Iz 41,8-9; Zsolt 98,3)}

⁵⁵amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre«.^{(Ter 17,7)}

⁵⁶És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.

Keresztelő János születése

⁵⁷Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült.

⁵⁸Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele.

⁵⁹Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

⁶⁰De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.«

⁶¹Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.«

⁶²Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni.

⁶³Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak.

⁶⁴Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent.

⁶⁵Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.

⁶⁶Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert az Úr keze volt vele.

⁶⁷Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:

⁶⁸»Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.^{(Zsolt 41,14; Zsolt 111,9)}

⁶⁹Az üdvösség jelét támasztotta nekünk,
Dávidnak, az ő szolgájának házában,^{(Zsolt 18,3; 132,17)}

⁷⁰amint megmondta szentjeinek ajkával,
ősidőktől fogva prófétái által.

⁷¹Megmentett minket ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;^{(Zsolt 106,10)}

⁷²hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal,
és megemlékezzék szent szövetségéről,

⁷³az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött,
hogy majd megadja nekünk,^{(Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42)}

⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,
félelem nélkül szolgáljunk neki,

⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt
életünknek minden napján.

⁷⁶Téged pedig, gyermek,
a Magasságbeli prófétájának fognak hívni:
mert az Úr színe előtt fogsz járni,
hogy előkészítsd az ő útját,^{(Mal 3,1)}

⁷⁷és népét az üdvösség ismeretére tanítsd,
bűneik bocsánatára,

⁷⁸Istenünk mélységes irgalmából,
amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,

⁷⁹hogy fényt hozzon azoknak,
akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek,
s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa«.^{(Iz 9,1; 42,7; Iz 59,8)}

⁸⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

⁸¹

EVANGÉLIUM LUKÁCS SZERINT

ELŐSZÓ: 1,1-4

⁸²amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének,

⁸³jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni,

⁸⁴hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.

⁸⁵

AZ ELŐTÖRTÉNET: 1,5-2,52

Keresztelő János születésének hírüladása

⁸⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint.

⁸⁷De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak.

⁸⁸Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt,

⁸⁹s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába,

⁹⁰miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában.

⁹¹Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán.

⁹²Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg.

⁹³Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni.

⁹⁴Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén.

⁹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.

⁹⁶Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni.

⁹⁷Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.«

⁹⁸Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.«

⁹⁹Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked.

¹⁰⁰De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«

¹⁰¹Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.

¹⁰²Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.

¹⁰³Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába.

¹⁰⁴E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván:

¹⁰⁵»Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.«

¹⁰⁶

Jézus születésének hírüladása

¹⁰⁷egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária.

¹⁰⁸Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.«

¹⁰⁹Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.

¹¹⁰Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.

¹¹¹Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni.

¹¹²Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,

¹¹³és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«.

¹¹⁴Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?«

¹¹⁵Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

¹¹⁶Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak,

¹¹⁷mert Istennek semmi sem lehetetlen«.

¹¹⁸Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.

¹¹⁹

Mária látogatása Erzsébetnél

¹²⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

¹²¹És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.

¹²²Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!

¹²³De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?

¹²⁴Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben.

¹²⁵És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«

¹²⁶Mária erre így szólt: »Magasztalja lelkem az Urat,

¹²⁷és szívem ujjong megváltó Istenemben,

¹²⁸mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék,

¹²⁹mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve.

¹³⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik.

¹³¹Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.

¹³²Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt.

¹³³Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat.

¹³⁴Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról,

¹³⁵amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre«.

¹³⁶És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.

¹³⁷

Keresztelő János születése

¹³⁸Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele.

¹³⁹Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

¹⁴⁰De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.«

¹⁴¹Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.«

¹⁴²Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni.

¹⁴³Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak.

¹⁴⁴Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent.

¹⁴⁵Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.

¹⁴⁶Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert az Úr keze volt vele.

¹⁴⁷Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:

¹⁴⁸»Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

¹⁴⁹Az üdvösség jelét támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában,

¹⁵⁰amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által.

¹⁵¹Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

¹⁵²hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

¹⁵³az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk,

¹⁵⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,

¹⁵⁵szentségben és igazságban színe előtt életünknek minden napján.

¹⁵⁶Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját,

¹⁵⁷és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára.

¹⁵⁸Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,

¹⁵⁹hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa«.

¹⁶⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.